Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
magukat, hogy a támogatás révén építendő új lakásokba és lakótelepekre nagyrészt menekülteket telepítenek. Az ennek alapján épült új lakások száma két és fél millió körül lehetett.25 Összegében a teherkiegyenlítés legnagyobb tételét az ún. háborús károsultak nyugdíja (Kriegsschadenrente) tette ki. Ezt idős, illetve rokkant károsultak, valamint egyedülálló gyermekes anyák vehették igénybe. A nyugdíjfizetések másik formája volt a kárpótlási nyugdíj (Entschädigungsrente), amely nem életkorhoz kötődött. Ezt olyanok igényelhették, akiknek a vagyonuk elvesztése, illetve elűzetésük következtében megélhetésük biztosítása került veszélybe, mert korábbi munkájukat nem tudták folytatni. A nyugdíj összege kezdetben havi 200 márka lehetett, és további összeg járt a házastárs és a gyermekek után is. A teherkiegyenlítési teljesítések közül a legnagyobb jelentőségű, és egyúttal a legnagyobb körültekintést igénylő tétel az ún .főkárpótlás (Hauptentschädigung) volt, amely az elvesztett vagyon pótlására szolgált. A károk és a jogosultság megállapítása éveket vett igénybe, így főkárpótlás kifizetésére 1959 előtt nem is került sor. A főkárpótlás összege a károsodás mértékétől függően 2000 és 50 000 márka között volt. A kifizetések teljesítése az igénylők nagy száma és kezdetben a rendelkezésre álló összegek korlátozottsága miatt eleinte igen vontatottan haladt. A hatvanas évektől már bankbetétek és adósság-jóváírások formájában is történtek kifizetések. A teherkiegyenlítés jelentősen megkönnyítette a háború által leginkább sújtott néptömegek számára egzisztenciájuk - legalábbis részbeni - újrateremtését és az elűzöttek gazdasági beilleszkedését. Keretében 1985-ig összesen kb. 130 milliárd márkát fizettek ki. A szövetségi elűzött-törvény egyrészt egységesen meghatározza, kiket tekint elűzöttek- nek, másrészt újraszabályozta a menekültüggyel foglalkozó hatóságok szerepét, amelynek egyebek mellett a törvény betartatása és végrehajtása lett a feladata. Több korábbi rendelkezéshez hasonlóan a törvény kísérletet tesz az elűzött parasztgazdák beilleszkedésének támogatására, főként ún. mellékes jövedelmet biztosító kisebb földterületek (Nebenerwerbstellen) megszerzésének támogatásával. A törvény a jövőben biztosítja a menekültek és elűzöttek egyenjogúságát a társadalombiztosítás terén is, vagyis a továbbiakban ugyanúgy jogosultak lettek nyugdíjra és egészségügyi ellátásra, mintha korábban is Németországban dolgoztak volna. Ugyancsak új elem volt a törvényben az, hogy az állam az elűzöttek elhelyezése és szociális ellátása mellett a magukkal hozott kulturális értékek és sajátos öntudatuk ápolását is biztosítani igyekszik. Ezért a törvény kötelezi az államot és a tartományokat olyan gyűjtemények, múzeumok és könyvtárak létrehozására, amelyek az elűzöttek kultúráját mutatják be.26 A fenti jogi keretek bemutatása azért látszik szükségesnek, mert a Németországba érkező magyar svábok számára ezek határozták meg újrakezdésük lehetőségeit, és biztosították a sikeres integráció legfontosabb feltételeit. Az elhelyezés és ellátás a megérkezés után 1. A menekülttáborok A felső-bácskai elűzötteket vonatokon, napokon át, embertelen körülmények között szállították el. Hosszabb ausztriai kitérő után többnyire bajorországi, határ menti fogadótáborok közelében érkeztek német területre. 25 Wiegand, Lutz 1992: 228. 26 Részletesebb ismertetését és értékelését lásd: Erläuterungen zum Bundesvertriebenengesetz 1995. Das Deutsche Bundesrecht, 738. Lieferung, Bonn. 50-51. 24
