Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
A menekülttáboroknak többféle fajtája volt, közülük a legelső állomást a keleti határ mentén található felvevőtáborok jelentették, ahol elvileg csak a szállítmányok regisztrálása és a menekültek tartományon belüli elosztása vagy más tartományba irányítása zajlott.27 Az amerikai zóna területén több határ menti fogadótábor is létezett. Bajorországban Schalding-Passauban, Furth im Waldban, Hofban, Wiesauban és Piding-Freilassingban, Württemberg-Badenben, Göppingenben, Heidenheimben, Gmündben, Aalenben, Ulmban, Backnangben, Karlsruhéban és Laudában, Hessenben pedig Bebrában működött ilyen fogadótábor. (A magyarországi szállítmányok rendszerint Pidingbe, ritkább esetben Passauba vagy Bebrába futottak be.) Egy 1946 februárjából származó kormányrendelet értelmében eleinte minden Bajorországba beérkező, magyarországi népi németeket szállító vonatot a regisztrálást követően Württemberg-Baden és Hessen irányába kell irányítani, mert a magyarországi svábok letelepítése főként ezekben a tartományokban történik majd.28 Az ún. délkelet-európai németek29 az eredeti tervek szerint ugyanis a - tévesen - származási helyüknek tartott Svábföldre kerültek volna. A lakóterek hiánya és a táborok túlzsúfoltsága miatt azonban ezeket az irányelveket már 1946-ban sem mindig sikerült betartani. A fogadótáborok személyzete arra törekedett, hogy a menekültek ott-tartózkodása a lehető legrövidebb időre korlátozódjék. Erre már csak azért is szükség volt, mert a határ menti táborok legfeljebb 1500-3000 fő elhelyezésére voltak alkalmasak, márpedig egy átlagos vasúti transzporttal érkezők száma kb. 1200 fő volt. 1946 folyamán - amikor a legtöbb menekültszállítmány érkezett - gyakran napi öt-hat transzportot is regisztrálni kellett. Csak 1946-ban 764 vasúti transzport futott be Bajorországba, melyekkel 777 130 elűzött érkezett Németországba.30 A határ menti fogadótáborok feladatait a menekültügyi hatóság a következőkben határozta meg: a legfontosabb adatok felvétele a fogadóhivatalban, fertőtlenítés, egészségügyi ellátás, egészség igazolása, illetve amennyiben még a táborban maradtak, lakhelybeosztás, étkezési jegyek kiosztása és esetleg bizonyos használati tárgyak kölcsönzése.31 Hosszabb elhelyezésre e táborokban csak akkor került sor, amennyiben az egyes körzetekben kialakított táborok nem tudtak újabb menekülteket felvenni, vagy ha a menekült egészségi állapotát nem találták megfelelőnek. Az adatfelvétel után itt az elűzöttek ételt-italt (rendszerint csak pótkávét és tejport) kaptak, és amennyiben mindent rendben találtak, kiállították számukra a továbbutazáshoz szükséges menetleveleket. Az önkéntes menekültként Németországba került emberek is gyakran ilyen csoportokhoz társultak, és hozzájuk hasonlóan regisztráltatták magukat. A határ menti táborok rendszerint egyszerű barakktáborok voltak, egy ún. határfelügyelő (Grenzkommissar) irányítása alatt. A menekültek felvétele meghatározott rend szerint zajlott. A vonat elhagyása után a Vöröskereszt megkezdte az orvosi vizsgálatokat. Ezek 27 Pscheidt, Edgar 1990: Die Flüchtlingslager in Bayern- Planung, Aufbau, Unterhaltung. In: Prinz, Friedrich: Integration und Neubeginn. Dokumentation über die Leistung des Freistaates Bayern und des Bundes zur Eingliederung der Wirtschaftsbetriebe der Vertriebenen und Flüchtlinge und deren Beitrag zur wirtschaftlichen Entwicklung des Landes. München. 28 Bayerisches Hauptsaatsarchiv, München BayHStaAMü MArbLaFlüverw. 714. 29 A német terminológia Südosteuropa-kategóriája nagyjából megegyezik a nálunk használatos „Közép-Kelet-Európa" elnevezéssel. Amikor délkeleti németekről beszélnek, akkor főként a Romániából, Jugoszláviából és Magyarországról származó németeket értik alatta. 30 Kornrumpf, Martin: 1979: In Bayern angekommen. Die Eingliederung der Vertriebenen. Zahlen- Daten-Namen. München 32. o. 31 BayHStaAMü StK 114 840. 25
