Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Bárth János: A hajósi svábok dicsérete
Bárth János A hajósi svábok dicsérete Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária: A hajósi sváb parasztság mentalitása Bereznai Zsuzsanna kecskeméti néprajzkutató muzeológus és Schön Mária hajósi illetőségű nyugalmazott tanárnő sokévi kutató- és alkotómunka eredményeként 2013. november 10-én, a hajdani hajósi érseki kastély nagy időt megért falai között egy kékbe öltöztetett, 1020 oldalas könyvvel állhatott Hajós ünnepre sereglő népe elé. Az óriás kötet a másodszor is várossá emelt Hajósról szól, mégpedig egyáltalán nem szokványos módon. Manapság sok könyv jelenik meg a Kárpát-medencében egy-egy faluról, városról. Ezek a falumonográfiának, városmonográfiának nevezett alkotások, legalábbis azok, amelyek érdemi kutatásokon alapulnak, általában történeti források felhasználásával, néprajzi fejezeteik pedig néprajzi gyűjtések tapasztalatai alapján íródnak. A hagyományos településmonográfiákban a szerzőké a szó. Néprajzi fejezeteikben a népélet különféle területeinek leírása során a szerzők köznyelvi tanulmányszövegei dominálnak. Ezzel szemben az új monumentális hajósi könyv nem hagyományos értelemben vett falumonográfia, hanem egy újszerű, falumonográfia-féle műfaji kísérlet. Nem történeti források elemzésén alapul. A szerzők köznyelvi tanulmányszövegei csak valamiféle keretet jelentenek, amelyet bőven idézett hajósi adatközlői megfogalmazások töltenek ki. Néha úgy érezheti az olvasó, hogy a hajósi könyvben a hajdani népéletet maguk a hajósiak mesélik el, a szerzők pedig csak terelgetik az elbeszélés folyamát. A módszer elég ritka a magyar néprajzi irodalomban. Párhuzamaként a Csíkszeredái Balázs Lajos néhány könyvét említhetnénk. Miről szól a néprajzi interjúk sokaságán alapuló hajósi könyv? A kérdésre könnyen válaszolhatnánk, ha idéznénk a tartalomjegyzéket. Ám a tartalomjegyzék önmagában 8 oldal terjedelmű. így a recenzens kénytelen néhány jellemző témakört kiragadni, hogy érzékeltethesse a könyv tartalmának gazdagságát. A hajósi ember és világa címet viselő fejezet a hagyományos gazdálkodást folytató régi hajósi lakosok életterével foglalkozik, különös tekintettel a határ helyneveire, természeti adottságaira, históriai sorsfordulóira. A Gazdálkodás és mentalitás a második világháború előtti hajósi sváb parasztok legendás munkavégző igyekezetének állít emléket. Azt a szorgos munkát mutatja be, amely a hajósi nép legnagyobb erényének számított, és amely a helyi értékrendben a legmagasabb szinten állt. A szerzők kiválóan érzékeltetik, hogy a hajósiak munkához való viszonyulása a hajósi sváb identitástudat legmeghatározóbb elemének tekinthető. A Társadalom és mentalitás fölöttébb összetett fejezete olyan témákat vizsgál, mint például az emberi élet szokásvilága, a család, a rokonság, a szomszédság, az öltözködéskultúra, a táplálkozáskultúra, a népi erkölcs és viselkedéskultúra. A Szellemi kultúra és mentalitás cím alatt a sváb nyelvről, a névadási szokásokról, a vallási életről, az ének-, zene-, tánckultúráról, a népi elbeszélő hagyományról, a népi humorról írnak a szerzők, illetve vallanak a hajósiak. A mondanivaló kifejtését szolgálják a fényképek. 60 oldalnyi műnyomó papíron 126 archív fénykép került a kötetbe. Általában az átlagosnál jobb minőségűek. A szerzők kép110
