Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Bárth János: A hajósi svábok dicsérete
gyűjtő szorgalmát és a szerkesztő képszerető, képközlő buzgalmát dicsérik. Az egymás mellé rendezett képek jól megelevenítik azt a hajdani sváb paraszti világot, amelyről a szerzők tanulmányszövegei és az adatközlők vallomásai szólnak. A kötetben érintett témák fentebbi elnagyolt fölsorolása is mutatja, hogy a könyv mondanivalójának csoportosítása, a hajdani népélet tudományos megközelítése nem a magyar néprajzi tanulmányok hagyományos belső rendje szerint történt, hanem sok újszerű vonást tartalmaz. A Hajós hajdani népéletét bemutató könyv nem varázsütésre született, és nem a semmiből jött létre, hanem szerzőinek másfél évtizedes, rendszeres hajósi tanulmányírásából, publikálásából nőtt ki. E recenzió írása közben, gyors próbát téve, nyolc olyan általam szerkesztett tanulmánykötetet vettem le a körülöttem lévő polcokról, amelyekben Bereznai Zsuzsanna és Schön Mária egyedül vagy közösen írt hajósi tanulmányai olvashatók. Összesen tizenegy ilyen tanulmányt vettem számba, köztük a hajósiak munkakultúrájáról szóló, könyvnyi terjedelmű, 187 oldalas írást is. A tizenegy tanulmányhoz hozzávehetjük még Schön Mária 444 oldalas, 2032 sváb szöveget tartalmazó 2005. évi fehér könyvét, a Hajósi népi elbeszéléseket. Érdemes figyelembe vennünk azt a körülményt is, hogy az elmúlt két évtizedben Bereznai Zsuzsanna más német falvak, elsősorban a Hajóssal határos Császártöltés és Nádudvar néprajzáról is írt tanulmányokat, vagyis „első kézből" tudott összehasonlításokat végezni, másrészt saját gyűjtésből származó tapasztalatokat szerzett a magyarországi német népélet tudományos kérdéseiről. A két szerző korábbi publikációi kellő alkalmat teremtettek arra, hogy lassan és fokozatosan kialakuljanak a hajósi sváb néprajzi közlemények tanulmányírási, népköltészeti szövegközlési módszerei, technikái. Ezeknek a módszereknek ismertetésével, sőt felsorolásával sem kívánom untatni az olvasót. Álljon azonban itt egy példa! A XX. század középső évtizedeiben a hajósi svábok többsége három nyelvet ismert és használt: 1. a hajósi sváb-alemann tájszólást, amelyet a környező német falvak lakói sem értettek mindig pontosan, 2. az iskolai oktatás hatására terjedő, Hochdeutsch-ként emlegetett irodalmi németet, 3. az ugyancsak a népiskolai oktatás, valamint a katonai szolgálat szerepét tükröző köznyelvi magyart. Ez a háromnyelvűség rendre előbukkant a kutatások során. A magyar Bereznai Zsuzsannának legtöbbször magyarul nyilatkoztak a mesélők. A helybéli sváb Schön Máriának úgy igyekeztek kedvébe járni az elbeszélők, hogy hajósi sváb tájszólásban mondták el történeteiket. Ha egy németországi vendég is volt a közelben, vagy ha különösen „szépen", „uraskodva" akarták kifejezni magukat, irodalmi németséggel szólaltak meg. A néprajzi közlések során a szerzőknek és szerkesztőiknek ki kellett dolgozniuk, hogy a hajósi tanulmányokban tartalmi és tipográfiai értelemben miként különüljenek el a sváb, a német, a magyar adatközlések, illetve a sváb szövegek fordításai. Sok spekulációt igényelt továbbá, amíg elsősorban Schön Mária buzgólkodása révén, lassan kialakult a hajósi úgynevezett sváb-alemann nyelvjárási szövegek egyszerűsített fonetikájú írásbeli közlésmódja. Miért tetszett nekem, kecskeméti magyar néprajzkutató recenzensnek ez a hatalmas hajósi könyv? Bár Hajós népének íródott, mely okok predesztinálják arra, hogy előbb-utóbb fontos kézikönyve legyen a magyar és a német néprajztudománynak? 1. Adat gazdagság. Aki belelapoz a kötetbe, láthatja a benne rejlő néprajzi adatok tengernyi sokaságát. Ez a kitartó néprajzi gyűjtőmunkának köszönhető. Schon Mária 1983-tól 2013-ig, tehát 30 éven át gyűjtötte Hajóson a hajdani népélet adatait. Bereznai Zsuzsanna 1999-től 2013-ig, 14 éven át járt rendszeresen Hajósra, hogy magnetofonnal rögzítse idős hajósiak elbeszéléseit. A néprajzi gyűjtésekből tehát mindkét szerző kivette részét, de az interjúkészítési alkalmak megszervezése, előkészítése Schön Mária kitartó szorgalmát dicséri. 2. Előadásmód. A rengeteg néprajzi adat rendszerezése, tagolása, a címek kitalálása, megfogalmazása, a tudományos adatok ezreinek tálalása, más szóval: a könyv végső megszövegezése papírforma szerint két szerző műve ugyan, de lépten-nyomon megragadható benne Bereznai Zsuzsanna alkotói rutinja, tudományos látásmódja, fejlett tanulmányíró készsége. 3. Szerkesztés. A hajósi könyv szerkesztését a sok könyvkiadói tapasztalattal rendelkező Szakái Aurél halasi múzeumigazgató végezte. A szerkesztői munka általában nem mindig 111
