Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Szepesi Attila: Varázsfüvek: barbár szonettek – versciklus
Varázsfüvek Arcokat elnyelő, szavakat szakító világos éjszaka. Csupa távoli visszhang, tér nélküli sajgás, dallamtalan zene összetört hangszereken, rég-kihalt nyelvek visszafájó jósigéi, látnokok égre-gomolygó füstkígyója. Rögben nyugvó koponyák és arany kardmarkolatok. Talpak titkos nesze, vér ágbogain bolyongó vágyak zengése legbelül. Kő zúgása, szárnyak fekete surrogása, ábrándok keserű üledéke és bibék csorduló méze, tegnapi halottakon a falánk férgek nyüzsgése, csigák álma sosem-nyugvó gyökereken, üres patak-medrek kongása, tiport réten Borbála és Veronika titkokat rejtő varázsfüvei.
/
