Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Biernaczky Szilárd: Retro: Afrikai versek magyar nyelven – Weöres Sándor, Gergely Ágnes, Hárs Ernő és Tóth Éva fordításairól
Biernaczky Szilárd Retro Afrikai versek magyar nyelven - Weöres Sándor, Gergely Ágnes, Hárs Ernő és Tóth Éva fordításairól A hazai irodalomkritikában gyakran kap hangot az a „büszkéikedésünk", versfordítás irodalmunk milyen gazdag és magas színvonalú. Kétségtelen, hogy az elmúlt 4-5 évtizedben gazdag ízelítőket kaphattunk az afrikai költészet hatalmas tárházából is. Nem is akármilyen formában és fordítói nevek által fémjelezve. Más kérdés persze, hogy e látszatra gazdag anyag is csak csepp a tengerből, 54 ország (illetve a kényszerű diaszpórák) újabban született, régebbi vagy kifejezetten régi irodalmából. Mindemellett érdemes röviden számba vennünk, mi is található irodalmi alkotásokkal oly gazdagon megrakott asztalunkon... Különösen, mivel a régebbi kiadványok néha már nagyon is elbújnak a könyvkupacok alján (azaz: az országos vagy helyi könyvtárakban, tanszékeken, a nagy magyar antikváriumok mára szinte átláthatatlan kínálatában, idős kollégáink, barátaink, amint jómagam elporosodott könyvespolcain). Napjainkban kétségtelenül inkább az afrikai próza (hellyel-közzel a dráma) hódít hazánkban, azonban az 1960 és 1990 közötti időszakban a folyóiratokban szerteszórt fordítások nemritkán, szerencsés pillanatokban antológiákká formálódtak. így eme közleményünk, a régebbi afrikai fordítások adta törekvéseket felvillantani szándékozó, példákkal is kiegészített jegyzetünk végén nem kellett hosszadalmas bibliográfiát megadni. Elég volt az említett antológiák adatait felsorolni. A kiadványfolyam az erdélyi Franyó Zoltán kötetével kezdődik, 1962-ben, utolsóként pedig a kétkötetes reprezentatív Fekete Lángokkal zárul a sor (1986-1989-ben). Megjegyzendő, hogy három önálló, egy költő művészetéből készült válogatást is (az angolai kimbundu Agostinho Neto, a nigériai igbo Christopher Okigbo és a szenegáli szerer Senghor) kézhez kaptunk egykor, illetve napvilágot látott egy sajátos hangvételű és műfajú verses regény is (az ugandai acsoli p'Bitek, Okot: Lawino éneke, Göncz Árpád fordításában). Listánkat persze kiegészítettük Keszthelyi Tibor irodalomtörténete adatával, hiszen abban az afrikai irodalomra vonatkozó legfontosabb eligazításokat kaphatjuk meg. Valamint Gergely Ágnes fontos könyvével, hiszen a Okigbóról írott munka az egyetlen személyi monográfia magyar szerző tollából afrikai költőről-íróról. Ami viszont magát az afrikai (népi és hivatásos) költészetet, illetve annak magyar nyelvű életre hívását illeti, pusztán csak a gazdag fordítói névsor is elárul valamit a mára bizony eléggé megkopott, korábbi széles körű figyelemből, amivel a hazai író-költő műhelyek az afrikai irodalom felé fordultak. Lásd tehát: Balássy László, Bede Anna, Bernáth István, Bittei Lajos, Csala Károly, Csanád Béla, Csanádi Imre, Cselényi I. Gábor, Csoóri Sándor, Csordás Elemér, Darázs Endre, Dénes Zsófia, Donga György, Dudás Kálmán, Eörsi István, Fodor András, Fónagy Iván, Franyó Zoltán, Füst Milán, Garai Gábor, Gergely Ágnes, Göncz Árpád, Hajnal Gábor, Hárs Ernő, Imees Béla, Jékely Zoltán, Jobbágy Károly, József Attila, Kálnoky László, Képes Géza, Kulifay Gyula, Kun Tibor, Lator László, Majtényi Zoltán, Maróti Lajos, Mátyás Ferenc, Murányi-Kovács Endre, Nemes Nagy 119
