Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Lengyel András: Cholnoky Viktor "megkapaszkodása" Budapesten: Előzetes adatok és jegyzetek az első pesti évek történetéhez
a vele hosszú ideig együtt dolgozó Londesz Elek (1912) örökített meg róla. Mint az emlékezésből kiderül, a szűkszavú táviratot egy speciális, indiai szél megjelenéséről egyedül ő tudta pontosan értelmezni, megjósolva következményeit is (Londesz 1912: 1053.). Aligha véletlen, hogy amikor 1905. december 4-6-ig sztrájkoltak a Pesti Naplót előállító nyomdászok, s december 8-án erről a lap beszámolt olvasóinak, a hosszú, háromkolumnás önriport a szerkesztőségi pillanatfelvételen őt is a belső mag tagjai közt láttatja. A hétfői, azaz 4-i délutáni helyzetképben olvassuk: „Ott ült akkor már a vidám külsejű, de belül hogy lesz, mint lesz-ért szorongó társaság: Szerdahelyi Sándor szerkesztő, Gerő Ödön, Seress László, dr. Bethlen Oszkár, Cholnoky Viktor, Adorján Andor és Kéri Pál. Azután egymásután szállingózva jött a többi, Messer Sándor, a segédszerkesztő, Miklós Andor, Dévényi Miklós, Garai Ferenc, Tábori Kornél." (Három nap a „Pesti Napló" életéből. PN, 1905. dec. 8. 7.) Ez a helyzetkép azonban alighanem már egy újabb változást is dokumentál. Itt a segédszerkesztő már nem Cholnoky, hanem Messer, azaz későbbi nevén Mester Sándor. (Az persze nem kizárható, a szerkesztőségi szóhasználat megkülönböztette az éjszakai szerkesztőt a segédszerkesztőtől, s Cholnoky neve mellől csak elmaradt a titulus.) Akárhogy van, tény, 1905 végén Cholnoky még szervesen hozzá tartozott a Pesti Napló kollektívájához. 2 Ez a vázlatosnál is vázlatosabb karriertörténet azonban önmagában épp a legfontosabbat csak implicite érzékelteti. Azt tudniillik, hogy ezekben az években Cholnoky Viktor komoly átalakuláson ment keresztül. Nemcsak egzisztenciális okokból igazodott egy vezető fővárosi nagy lapnak a veszprémi szellemiségtől nagyon különböző szerkesztőségi légköréhez, habitusához, de legbelül is „modernizálódott". Bizonyos realitásokat, tetszett vagy sem, tudomásul kellett vennie. Azaz, a klérus által jelentősen befolyásolt lokális „konzervativizmustól", amely a kibontakozó kapitalista viszonyokra kritikusan, sőt jól érzékelhető elutasítással reagált, elmozdult a hallgatólagos elfogadás és a modern viszonyok feldolgozása irányába. Ezt az elmozdulást, amely a Cholnoky-életmű központi meghatározottsága lett, s megértése nélkül legföljebb az életmű fölszíne borzolható, nehéz pontosan leírni. Itt s most ez nem is megoldható. De érzékeltetése megkerülhetetlen. Az alapirányt már Cholnoky László idézett „seregszámlája" egyértelműen tükrözi. A fővárosba került Cholnoky Viktor lapkapcsolatait öccse így vázolta föl: Gracza György és a Budapest, a „szende Alkotmány", a Magyar Szalon, a Képes Családi Lapok, a Magyar Géniusz, Gerely József és két lapja (Egyházi Közlöny, Magyar Szemle), Szalon Újság, Vasárnapi Újság, majd A Hét, amelyben megtalálta igazi írói önmagát. Arra, hogy e lapok termését részletesen bemutassuk, itt nincs lehetőség - e munka tanulmányok sorát igényelné. De a lapnevek puszta sajtótörténeti dekódolása is érzékelhetővé teszi a változás irányát. A kezdet egy „romantikus", „nemzeti" érzületnek (Budapest) és a militáns, kapitalizmusellenes konzervativizmusnak (Alkotmány) fórumaival indul s a konzervatív, „keresztény" beállítódás lágyabb változataival folytatódik. A Magyar Szalon kimondottan „úri", sőt arisztokratikus lap volt, a Képes Családi Lapok egyféle konvencionálisra hangolt „családiasság" fórumának számított, Gerely József (1871-1915) pedig, aki hivatása szerint pap volt, a megélénkülő katolicizmus médiaérdeklődésének egyik úttörőjeként az új viszonyok közötti keresztény orientációt képviselte. Az ezekhez képest összehasonlíthatatlanul nívósabb Vasárnapi Újság már inkább protestáns színezetű, s erősen, ám színvonalasan tradícióőrző hetilap volt. Hogy Cholnoky ezekben a lapokban publikált, az persze az esetlegességek függvénye is volt, s elsősorban a „szükséges pénzért" történt. De aligha 85
