Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Lengyel András: Cholnoky Viktor "megkapaszkodása" Budapesten: Előzetes adatok és jegyzetek az első pesti évek történetéhez
véletlen, hogy éppen ezekhez a lapokhoz talált összeköttetést - a habitus velük rokoní- totta. Ám hogy mindeközben változott, átalakult habitusa szociokulturális szerkezete, azt mi sem mutatja jobban, minthogy viszonylag hamar, már 1902-ben kapcsolatot talált a még „mutáló", de így is a modem magyar irodalom egyik előzményének számító Magyar Géniusszal (s személy szerint Osvát Ernővel), majd a modernizmus már fáradó, de emble- matikus hetilapjával, A Hét tel. Az átalakulás szempontjából különösen fontos jelzés az első ez irányba mutató nagy félfordulat, a Magyar Géniuszhoz való csatlakozás. A lap anyagának áttekintése nyilvánvalóvá teszi, hogy Cholnoky 1902. június 1-jétől 1903 őszéig rendszeresen publikált e hetilapban. Névvel és szignóval ez idő alatt hatvan írása kapott nyomdafestéket, s négyzetjel alatt 1903-ban egy sor további apró cikke, glosszája is. Azt is tudjuk, személyes érintkezésben volt a két irodalmár szerkesztővel, Osvát Ernővel és Gellért Oszkárral, utóbbihoz írott 1903. február 27-i, már hivatkozott levele szerint közös ügyeik is voltak. Mindez több szempontból is fontos. Cholnoky szocializációja ismeretében fontos jelzés, hogy Osvátékkal való kapcsolata a zsidó és nem-zsidó érintkezésnek egy szoros munkakapcsolatra, irodalmi szövetségre utaló formáját mutatja. A közös munka, közelebbről a „kultúratermelés", úgy látszik, olyan finomabb szerkezetű összehangolódást eredményezett, amely már a személyes habitus sok elemét felülírta. De e viszony másik oldala is érdekes. Cholnoky alkalmassá vált arra, hogy a modernizmus egyik új irányba tapogatózó lapjának tevékeny, az egész lap arculatát messzemenően befolyásoló alakítója legyen. Azt persze világosan kell látni, a Magyar Géniusz még nem a Nyugat, sem szerkesztői, sem Cholnoky nem jutottak el annak (majdani) pozíciójához. Ez a lap még a keresgélés és próbálkozás stádiumában volt. Maguk az itt megjelent Cholnoky-cikkek is meglehetősen heterogén tematikai és beállítódásbeli képet mutatnak. De a Magyar Géniusz ban heti rendszerességgel megjelenő cikkek finom elemzése alighanem megmutatja majd azt a gondolkodástörténeti átrendeződést, amely az első pesti évek eredményeként Cholnokyban lezajlott. Az átmenetiség és a felemásság jegyei első olvasásra is érzékelhetők. S ami legalább ilyen fontos, kitapintható az író, a „belletrista"készülődése, érése is. 3 Az átalakulás, az új viszonyokhoz való igazodás azonban nem volt minden feszültség nélküli folyamat. Az önkorrekció és a kényszerű megalkuvás, mint állandósuló éjszakázó és alkoholizáló, „bohém" életformája önmagában is jelzi, szétválaszthatatlanul összefonódott életében, s ennek elviseléséhez „kellett" az alkohol. Az én - illuzórikus - szabadsága csak így, mesterségesen volt fönntartható. Az éjszakai élet területenkívüliségében. Ez, azt kell mondanunk, már-már „természetes" fejlemény volt. Az újságírás, minden látszat ellenére, elsősorban nem az írásról, a gyors és felületes hírfeldolgozó munkáról szól, hanem arról, ami belül, a mentális szférában zajlik le. A megfigyelői szerep és a konfliktuskezelés (többnyire elvtelen, „pragmatikus módjainak) összefonódásáról. Az ütközés és a megalkuvás, a kimondás és az elhallgatás egymásba csúszó, egymást olykor élesen váltó tapasztalatáról. Olyan szakma volt ez mindenkor, amely nehezen tűri az illúziókat, s viszonylag hamar meg is töri azokat. Cholnoky esetében is nyilván így volt ez - nem is nagyon lehetett másképp. S a személyes vélekedés és a képviselt álláspont szétcsúszása a munkakör olyan velejárójának tekinthető, amelynek tapasztalata leülepszik a habitusban, s annak részévé válik. Kora és énje össze nem illését Cholnokyról a leghatározottabban öccse, László mondta ki. Érdemes idézni is: „a mában soha, egyetlen percre sem volt itthon úgy, amint itthon 86
