Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Tarján Tamás: A Fortunátus balszerencséje (Egy Móricz-dráma színházi sorsáról)
Tarján Tamás A Fortunátus balszerencséje Egy Móricz-dráma színházi sorsáról Móricz Zsigmond 1912-ben megírta (két egész estés színmű és három-négy egyfelvoná- sos jelenet után) Fortunátus című drámáját. Főalakja a valószínűleg 1460 körül, feltehetőleg Slómó ben Efrájim Szeneor néven, közelebbről nem ismert helyen született, hispániai származású Szerencsés (Fortunátus) Imre, aki a 15-16. század fordulóján „a leghíresebb magyarországi zsidó karriert" futotta be, s magánemberként főleg robbanékony, állhatatlan, szexualitás izzította egyénisége tette híres-hírhedtté (mint ezt Haraszti György életrajzi tanulmánya közli A hi t ehagy ottról, Molnár Ákos regényhőséről szólva az új kiadás kísérő tanulmányában, 2005). Az író lánya és életrajzi krónikása, Móricz Virág az Apám regénye lapjain (1979, 4. kiadás) több bekezdést is szán a keletkezéstörténetnek. A darab egyik feltételezhető inspirálója, Jókai Mór színműve, A zsidó fiú (amelyet még 1843-ban vetett papírra) meg is volt az író könyvtárában. (Köszönöm Cséve Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa, Móricz-szakértő erre és más kérdésekre vonatkozó szóbeli felvilágosítását.) De huszonöt történelmi forrás cím szerinti sorolása is rávall egy noteszben Móricz szokott akkurátusságára, amellyel a munkának nekivágott. Fennmaradt az eleinte elképzelt öt felvonás dramaturgiai tervezete is. A szerző 1912. június 2-án és 3-án olvasta fel a Nemzeti Színház illetékeseinek a drámát. Akkoriban Tóth Imre, a rendezőből lett középkorú igazgató állt az intézmény élén, hatalma teljében, biztonságos és széles jogkörű kinevezéssel. Nem különösebben művelt, a mindennapi ügyintézés helyett vadászgatni szerető, de jó színházismerettel és szimattal megáldott direktor. Móricztól a Sári bírót már ő tűzte műsorra 1909 decemberében, 1911 áprilisában a három Fa/w-jelenetnek (Magyarosan; Mint a mezőnek virágai; Kend a pap?) is ő biztosított zöld utat. Elvileg, a Nemzeti műsorpolitikája szempontjából mindenképp érdeke egy újabb Móricz-premier. Tóth tősgyökeres leányfalui ember (1928-ban majd a halál is ott éri), Móricz pedig, beleámulva nemrég vásárolt leányfalui birtokába, ezen a nyáron, június 24-én kezdi meg az ottani nagy építkezést. De nincs semmiféle protekció, s főleg nincs megértő ráhangolódás. „Dehogy kellett [a FortunátusJ a Nemzeti Színháznak! - jegyzi fel Móricz Virág. -II [...] Megmagyarázták, neki, hogy ez mind nagyon érdekes és izgalmas, de nem lehet előadni. II Anyámnak már megint igaza volt - előre megmondta. Csak azért is ellene, a háta mögött, a távollétében írta, aztán elolvastatta vele, és tiltakozása ellenére harcolt érte." Vajon csupán Janka legendás váteszi realitásérzéke jósolta meg a kudarcot, vagy érvekkel is alátámasztotta negatív várakozását? S kik lehettek a Nemzeti meghallgató testületének jelen levő tagjai? Tóth Imre és a rendezők: Hevesi Sándor, Csathó Kálmán, Mátrai Betegh Béla, esetleg Ivánfi Jenő, valamint két90
