Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
megyek, ott vár rám a szobájában, a valamikori szobájában, teszem hozzá ehhez, s nem tudom, meddig várhat még a valamikori szobájában, mert minden mindig átalakul, az egyetem is, aztán vagy megyek órát tartani, vagy elindulunk a városba, sétálunk, s közben beszélgetünk. A Kincskeresőt már nem keressük, a Fekete Házból kiállítóhely lett, így Andráshoz sem tudunk betérni, de beszélgetünk, még mindig beszélgetünk egymással. Egyszer bejött az órámra. Beszélgettünk, egyikünk sem tudott kilépni a beszélgetésből, ott, az órán folytattuk tovább, monológgal és hallgatással. 13. Szegeden ismerkedett meg Benes Józseffel is. Ilia tanár úrral álltak a Kárász utca elején, ott ahonnét a Dugonics térről az utca indul, majdhogynem a zebrán álltak még, amikor jött Benes, fekete hajjal és fekete ruhában. Máskor és másutt jött más is, Pataki Ferenc, Baka festő barátja, Darvasi László, mindenki, aki Szegeden élt. Szinte az egész életük találkozásokból állt. Benesék idővel átköltöztek Kecskemétre, Benes felesége, Gerle Margit keramikusművész így gyorsabban jutott alapanyaghoz. Találkoztak a városban egymással, talán még beszélgettek is, valójában azonnal arra emlékszik, hogy Ágival megnézték Benes kiállítását a Bolyai-gimnáziumban, emlékszik, a kiállítást Bánszky Pál nyitotta meg. A képek megdöbbentették. Amikor a vajdasági magyar írók estjét rendezték meg, a vendégeket elvitte Beneshez, Benes a Vajdaságból került Magyarországra, minden ottani magyar író a barátja volt, Tolnai Ottónak egyenesen a rajztanára volt. Ekkor kapott Benestől egy szitanyomatot, bevarrt szemű-szájú magzatot ábrázolt, sötétbarna-vörös színnel nyomta meg a papírt, a vér színével, a kép címe egyszerű volt: Már az anyaméhben. A képet kitette a lakásukban, más képük nem is volt, ha igen, akkor Martyn Ferencnek egy szitanyomata, egy kiállításán vásárolták. Gyerekeik azóta is emlegetik, milyen döbbenetes volt a Benes-kép gyerekkorukban, nem szívesen voltak együtt vele. Ő ezen a képen keresztül ismerte meg Benes világát. Evek, hosszú évek kellettek ahhoz, hogy megértse a képeit, ezen a kifejezésen azt érti, hogy évek kellettek neki ahhoz, hogy a képek mögött álló világot megértse, s azt önmaga világával szembesítse, s hogy érezze, Benes mit és miért csinál a képen. 14. Később megtapasztalta, hogy Benes legtöbbször hatalmas méretű vásznakra festett, másfélszer háromméteresekre, és még nagyobbakra is. Vásznain, grafikáin, szitanyomatain összekötözött bábuk láthatók, bábok és figurák, fáslizva, minden összekötözöttségük ellenére kereteikből kibuggyanva, máskor testük belső világát mutatják meg, néha Benes a gerincig lecsupaszítja őket. A figurákat és az őket körülvevő tájat Benes síkban ábrázolja, mindig síkban ábrázol mindent, figurát, tájat, egyszervolt állatokat, mindent. Figurái, tájai állandóan alakulnak, de végső soron mindig ugyanarra az alapképletre egyszerűsíthetőek. 36
