Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
Van, amikor a figurák uralkodnak a képeken, van, amikor a táj leegyszerűsített elemei. Minden leegyszerűsített Benes képein, leegyszerűsített, de nem stilizált. A stilizáltság hordozhat magában némi líraiságot, a leegyszerűsítés esetében semmi ilyenről nincs szó. A kifejezés arra utal, hogy Benes a figurák, tájak kapcsán pár alapelemet használ fel, s azokból építi fel a képeit. Mindig új képet épít fel, de ahogyan éppen Baka István mondta a képek kapcsán, akinek füle van a hallásra és szeme van a látásra, nem megy el közömbösen mellettük, hanem értelmezi ezt az alapelemekből folyton újraépítkező világot. Ahogy Baka írta, sivár és szomorú világ ez, fenyegető és fenyegetett, folyton változó, de a lényegét tekintve változatlan, csak a kitüremkedései tűnnek el, csak a bugyrai mélyülnek-sekélyesednek. Első tájképei a Tisza-parthoz kötődnek, a felületek a valamikori Tisza-part kiszáradt, összerepedezett agyagjának mintáit követik, ezek a mintázatok alakulnak majd át a későbbi folyópartok derűsebb, összetettebb, színesebb felületeivé. Motívumai a pusztulás emlékeiből nőttek ki, a Tisza-part agyagfelülete alól embercsontok is előkerültek, az összekötözött kezű-lábú emberek csontjai. A kihantolt, összevarrt hasú halottak, a varratok ábrázolása, a has, aztán a szem és a száj összevarrása innét került Benes világába s a képeire. Még a gyönyörűséges kis infánsnő testét összefogó fűzések, kötözések is innét kerültek a képre, ahogy előképét jelentették a Pannon Bábel című képen ábrázolt tájat leszorító, gúzsba kötő pántoknak is, noha azok nem mások, mint az Alföldön elszaporodó fóliasátrak tartóívei. Benes nem ábrázol, hanem teremt. Nem konkrét tájakat festett és fest, hanem a táj egyes, általa meglátott elemeiből teremti meg képeinek a világát. Lemondott az ábrázolásról, az ő számára a valamikori világ felrobbant, eltűnt, egyes elemei maradtak csak meg, képein ezek az elemek jelennek meg, Számomra, mondja most, hosszú évekkel az első megdöbbenés és a képekre való kezdeti odafigyelés után, a képzőművészethez innét, Benes képeitől vezetett az út. Nem a képzőművészet történetét követtem, mondom, hanem egy radikális gesztust végrehajtó nagymester képeit nézve döbbentem meg, kimondatlanul is azt tudatosítva, hogy így, ennyire az idő törvényeit követve és megértve is lehet festeni. 15. Ezerkilencszáznyolcvanötben Németh Lászlóval foglalkozó tanácskozást rendeztek Székesfehérváron. A tanácskozás kapcsán alig vannak emlékei, egy fényképre emlékszik, amit később kapott valamikor, a fényképen biztosan rajta volt Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum régésze, az is lehet, hogy vele is ott találkozott először. Később majd Németh László-leveleket adnak ki közösen, ez indítja el a Németh László-levelezés széles körű összegyűjtését. A tanácskozást nyilvánvalóan a Fehérváron élő Bakonyi István szervezte, majdnem tíz évvel korábban ő volt a pécsi diákköri konferencia első díjasa, Németh László Iszony című regényéről írt akkor dolgozatot. 37
