Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Én Fokvárosban is büszkén voltam magyar": Törös Károly Dél-Afrikából hazaköltözött úszóedzővel Kriskó János beszélget
tanulni akartam. Ismertem a módszerüket, tudtam, hogy mit csinálnak, de belül valahogy nem akartam átvenni, mert monotonnak találtam, túlontúl is az automatizációra épített. Pont azért nem akartam átvenni, ami az előnye volt, de amit akkor még nem fogadtam el. Mire Laci rávett, hogy kövessem maradéktalanul a módszerét, feltűnt a színen egy tehetséges, fiatal kislány, Sarah Poewe. Bekerült a csapatomba. Laci is megnézte, amikor Fokvárosban járt, és nagyon tehetségesnek találta. Felajánlotta, hogy ha a gyerek Magyarországra utazik, dolgozhat vele. így kezdődött el egy olyan kapcsolat, ami aztán az évek folyamán egyre jobb és egyre erősebb lett. Ahányszor én hazajöttem Magyarországra látogatóba, hoztam magammal Sarah-t is, aki együtt edzett Kovács Ágival, Kiss Lacival. És mit tesz Isten, 1999-ben Sarah megverte Kovács Ágit a magyar bajnokságon. Ebből a Kovács mama aztán nagy botrányt csinált, el is tiltottak minket, nem jöhettünk többet haza versenyezni. Laci közölte, hogy nem tud tovább dolgozni Sarah-val. Pedig csak évente egyetlen hónapról volt szó. így került aztán Sarah Nagy Józsihoz. Aztán jött a 2000-es világbajnokság, és én Sarah-val úgy kezdtem dolgozni 1998-tól, hogy az olimpia megnyerésére hegyeztük ki a munkát. Világossá tettem neki, hogy skalpokat gyűjtünk, hogy minden versenyen meg kell vernie egy-egy nagy nevet, mert az önbizalmat ad. A 2000-es athéni rövidpályás világbajnokságig Sarah már mindenkit megvert, csak Penny Heynst, az olimpiai bajnokot nem. Penny Heyns közben nem indult el ezen a világbajnokságon. Biztattam Sarah-t, hogy meg kell és meg lehet nyerni azt a versenyt. Meg is nyerte az ötven mellet, megnyerte a száz mellet, kétszeres világbajnok lett, noha mi nem is készültünk a világbajnokságra, mert két hétre rá volt az olimpiai válogató Penny Heyns ellen, akit Sarah-nak mindenképpen le kellett győznie. Tehát nem volt formába hozás, nem borotválta le magát, mégis majdnem világcsúcsot úszott ötven mellen: 30.60 volt a világcsúcs, ő meg úszott 30.66-ot. Száz mellen is világcsúcsközeli időt úszott, mindössze két századdal maradt el a rekordtól. Akkor már tudtam, hogy megvan, amit akartunk. Tudtam, ha rövid pályán ez sikerült, akkor meglesz az olimpia is! Úgy mentünk Sydney-be, hogy Sarah Poewe verte a világot. És legyőzte az olimpiai válogatón Penny Heynst is!- Dél-Afrika visszaigazolta, elismerte az eredményeidet?- Hát nem nagyon. Ott elsősorban az angol sportoknak van nagy kultusza, a rögbinek, a krikettnek, a focinak. Ezek mennek, és az iskolákban is ezek a legfontosabb sportok, mindamellett, hogy az úszás is fontos iskolai szinten, de csak olimpiai években figyeltek erősebben az úszásra. Tehát én nem kerestem érdemleges pénzt, úszóedzőként ez nem volt lehetséges. Amikor Sarah világbajnok lett, kapott talán havi száz dollárt. A szűkmarkúságnak aztán az lett az eredménye, hogy Sarah 2002-ben átigazolt Németországba, mert az apja német volt.- Német színekben is eredményes volt?- Persze. Ugyanakkor 2006-ban, az Európa-bajnokságon újra én voltam az edzője. 2007- ben is visszajött hozzám. Arra hivatkozott, hogy nem úszott jobbat, mióta elment tőlem, s kérdezte, hogy elvállalom-e a 2008-as olimpiára. Igent mondtam, de világossá tettem, hogy dolgozni kell úgy, mint régen. Lefogyott tíz kilót velem, és a német olimpiai válogatón Európa-csúcsot úszott száz mellen. Újra sikerrel dolgoztunk, jó párost alkottunk. 2000 után 2008-ban úszott először újra kiváló időt. Közben ott volt neki az athéni olimpia, ahol harmadik volt a váltóban Franziska von Almsickkal, és mindig jól úszott, de nem tudott jobbat úszni. Nekem közben Natalie du Tóit, az amputált lábú úszóm is magyar bajnok lett négyszáz vegyesen, akkor még a balesete előtt, két lábbal. Natalie tizennégy évesen magyar bajnok volt. Különös érzés volt, hogy két magyar bajnokom is volt, még mielőtt visszajöttem volna Magyarországra. 138
