Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Én Fokvárosban is büszkén voltam magyar": Törös Károly Dél-Afrikából hazaköltözött úszóedzővel Kriskó János beszélget
- És Natalie ki miatt nem úszhatott tovább? Itt nem volt Kovács mama!- Mivel az Egér nem úszott négyszáz vegyesen, már nem volt probléma. Kovács Ági már probléma volt. Kovács Ágit valaki megveri Magyarországon? Szinte elképzelhetetlen volt. Mindenesetre nagy pofon.- Miközben hallgatlak, az jár a fejemben, hogy mennyire tartottad meg te a magyarságodat? Akár Belgiumban, akár Cape Townban magyarként éltél-e, magyar konyhát vittél-e, voltak-e magyar szokásaid vagy fontos hazai tárgyaid?- Nem voltak ilyenek. Nekem a könyv volt a hobbim. Anyám küldte a jobbnál jobb könyveket Belgiumba. De ha visszagondolok, mióta én kint élek, a legjobb barátaim mindig magyarok voltak.- Kerested az alkalmat, ösztönösen kerested a magyarok társaságát?- Nem tudom megmagyarázni. Például Belgiumban a volt profi futballisták voltak a barátaim, Krivicz Tamás, aki Kassai néven játszott a Dózsában, Kenderesi Pista, a Vasas kapusa és Krémer Karcsi. Velük barátkoztam. Nagyon sokan voltak, nem is akarok neveket sorolni. Mikor Dél-Afrikába költöztem, a baráti köröm éppúgy magyarokból állt, mint korábban Belgiumban. Nem vagyok elhatároló, nem azt mondom, hogy mi, magyarok jobbak, szebbek vagy okosabbak vagyunk másoknál, csak valahogy a barátaim leginkább a honfitársaim közül kerültek ki. Én úgy vagyok kozmopolita, hogy büszke vagyok a magyarságomra. Úgy vagyok európai, hogy magyar vagyok.-Afiad beszéli-e a nyelvet? És az unokád?- Igen, a fiam beszél öt nyelven, mint én, közte természetesen magyarul is. Az unokám már nem. Amikor elváltam a feleségemtől, attól kezdve elfelejtettem a magyar konyhát. Meg kellett tanulnom főzni. Addig magyart ettem, 1970-ig még magyar módon éltem, beszéltem, meg minden, de utána mindez megváltozott.-A balerina feleséged tudott főzni?- Igen, tudott főzni, de a válásunk után ez elveszítette a jelentőségét. Elvileg el kellett volna veszítsem a magyar kötődést, de soha nem veszítettem el. Sőt, Fokvárosban én alapítottam meg a magyar klubot, és kikötöttük, hogy se faj, se vallás, se politika nem szolgálhat megkülönböztetés alapjául a körünkben. Aki ezt nem tartotta be, azt eltávo- lítottuk a klubból, mégis jól működött. Mit csináltam? Magyar kultúrát vittem az ottani magyaroknak. Kivittük a Duna Művészegyüttest, kivittük Mécs Károly színészt előadást tartani. Vendégül láttunk számos sportolót, én voltam a keresztpapa, minden sportágban edzőket vittem ki. Tiszteletbeli konzuli címre is esélyes voltam már, amit meg is ígért minden magyar kormány, de végül soha nem kaptam meg.- Sikeres ember voltál mindig és mindenütt. Az egész életed arra épült, hogy amibe belekezdtél, abban sikeres voltál. Mi hozott haza mégis? Merthogy 2013-ban egyszercsak magyar szövetségi kapitány lettél az úszóutánpótlásnál, amit már nem lehetett Fokvárosból vezényelni, ahhoz haza kellett települni.- A pekingi olimpián huszonkettő dél-afrikai úszó volt kint, de nem nyertünk érmet. Ezzel elvesztettünk minden támogatást és a szponzorokat. Mi, szakemberek viszont úgy láttuk, hogy pont jó dolgot csináltunk, mert a következő olimpiára beérhet a munkánk gyümölcse, rengeteg biztató jel mutatkozott Pekingben. Valójában utánpótláskorú csapattal voltunk az olimpián. Nekem három úszóm volt ott Dél-Afrikából, plusz Sarah Németországból, plusz egy szenegáli lány. Öt úszóm volt az olimpián. Nagyon büszke voltam, mert jól szerepeltek, de érmünk nem volt. Amikor visszajöttünk, megvonták a pénzt és elküldték a szövetségi 139
