Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - "Én Fokvárosban is büszkén voltam magyar": Törös Károly Dél-Afrikából hazaköltözött úszóedzővel Kriskó János beszélget

rányos volt az egész. Aztán a barátnőmet férjhez adták egy ígéretes üzleti kapcsolathoz, én meg éltem tovább az életemet - immáron fix barátnő nélkül.- Hogyan jutottál el a dél-afrikai sportolókkal a világkarrierig?- Én úszónak is, úszóedzőnek is gondolkodó ember voltam. A japán Yoshihiko Osaki, aki a római olimpia után Magyarországra jött, megtanított engem az új mellúszásra, az úgynevezett fordított levegős mellúszásra. Én voltam az első Magyarországon, aki ezt csinálta. 1961-ben a Sport és Tudományban megjelent egy cikk Arold Imrétől, aki az úszás- oktatás atyamestere volt akkoriban, hogy ne utánozzuk azt, ami csak jónak látszik. Engem hozott fel példának, mondván, hogy a mellúszásom úgy néz ki, mintha egy kutya úszna a vízben. Nagyon melléfogott Arold a cikkével, mert ez a módszer volt a magyar mellúszás sikereinek kezdőpontja.- Gyúrta Dániel is fordítva vesz levegőt?- Igen. Edzőként az volt az elvem, hogy az én versenyzőim vagy úszóim soha ne tudják, hogy mikor, mi lesz az edzés tartalma, mert igyekeztem mindig változatossá tenni a mun­kát, hogy ne ölje meg őket a monotónia. Újat akartam hozni és érdekessé akartam tenni az egyébként tényleg nagyon monoton, unalmas munkát. Jó edző voltam, belga bajnokokat neveltem, dél-afrikai bajnokokat neveltem, de nem volt még világklasszis úszóm. És akkor megjelent a színen régi barátom, Kiss Laci. Kiss Lacit, Egerszegit, Darnyit 1992-ben kihoz­tuk Dél-Afrikába előadást tartani. Én voltam a tolmács. Kiss Lacit nyolcéves korom óta ismerem. Együtt úsztam vele még Egerben, a nagyapja egri volt, minden nyáron ott volt Egerben. Később a Fradiban is, meg a válogatottban is együtt úsztam vele. A távozásomat követően is találkoztunk versenyeken, vele is meg Széchy Tamással is. Mindig én voltam a tolmács. Tény az, hogy Lacinak annyira megtetszett Fokváros, hogy azt tervezgette, visszajönnek edzőtáborba a magyar úszóválogatottal. És akkor elkezdődött egy tízéves együttműködés. Kiss Laci évente kétszer ott volt Fokvárosban az Egérrel meg a többiek­kel, Kovács Ágival, Güttler Karcsival edzőtáborban. Természetesen minden edzésükön ott voltam, edzés után velük is vacsoráztam.- Te voltál a helyi kapcsolattartó, vagy edzőként is foglalkoztattak?- Dolgoztam velük. Egyfolytában veszekedtünk, az ő módszerükről meg az én mód­szeremről. Ez a vita változtatta meg az életemet. Kiss Laci állította, hogy az ő módszere az eredményesebb, én pedig vitattam ezt. Azzal érvelt, hogy neki van olimpiai bajnoka, szemben velem. Ezt el kellett fogadnom. Őt igazolták Egerszegi meg a többiek eredmé­nyei, nekem meg csak nemzeti bajnokaim voltak. Laci arra ösztönzött, hogy fordítsak jóval nagyobb gondot az ismétlésre, a repetícióra, ezt csinálják a tornászok, a balerinák, a műugrók, mindenki. És erre az automatizálásra van szüksége az úszóknak is, ha világszin­tű eredményt akarnak elérni. Hosszas vita és veszekedés végén meggyőzött, rávett, hogy megváltoztassam a korábbi szisztémámat. Már ebbe a periódusba esik bele a kis Sarah Poewe, aki kilencéves korában kezdett el velem úszni.- Belőle lett az első, általad nevelt nemzetközi klasszis?- így van, belőle lett aztán világbajnok. Pont a Kiss Laci-féle módszer átvételével esett egybe. Laci edzésmódszereivel készítettem fel, amit nem egy az egyben vettem át, de lényegében ez volt az alapja az edzéseimnek. Átalakítottam a mi körülményeinkre és lehetőségeinkre, de az alap a Széchy-Kiss Laci-féle edzésmódszer maradt. Akkoriban már gyakrabban jártam haza Magyarországra. Nyaranként legalább egy hónapot vagy Lacinál, vagy Széchy Tamásnál töltöttem az uszodában, mert változatlanul 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom