Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - "Én Fokvárosban is büszkén voltam magyar": Törös Károly Dél-Afrikából hazaköltözött úszóedzővel Kriskó János beszélget

dollár. Én felemeltem 90 centről 1 randra a munkásaim órabérét, és ezért a család nagyon megorrolt rám. Lejártam vízipólózni, megtaláltam a csapatomat, játékos-edző lettem. Megnyertük a bajnokságot. Már negyvenkét éves voltam, és bajnokságot nyerek velük Dél-Afrikában! Én lőttem a gólokat, tehát minden rendben volt. Akkor az egyik fokvárosi úszócsapat edzője távozott, és felajánlották nekem, hogy vegyem át a feladatát. így kerültem egy teljesen jelentéktelen, senki által nem jegyzett klub élére, amiből aztán rövid idő alatt felépítettem az ország legeredményesebb úszóklubját.- Bajnokok lettetek a százhuszadik helyen álló klubbal?- Bajnokságot nyertünk úszásban. Akkor a barátnőm apja bejelentette, hogy vége az úszásnak, a vízipólónak, a női tornának és az aerobiknak - ezeket oktattam közben —, szüksége van rám az üzletben. Tiltakoztam, hogy nem szeretnék másodrangú állampol­gár lenni, nem vagyok üzletember, nem is leszek soha, mert nem értek hozzá. Kértem, hogy adjon nekem három évet, és bebizonyítom, hogy én leszek a legjobb úszóedző Dél-Afrikában. Kinevetett, azt mondta, akkor sem tudom eltartani a lányát. Le is út, fel is út - kiadta az utamat. Kidobott az aranykosárból. A lakásunk, mint egy rózsadombi villa, ott állt a hegyoldalban, tengeri kilátással, uszoda és öt autó állt a rendelkezésem­re. Ebből mindből kizuhantam, és egy csupasz matraccal beköltöztem egy kis bérelt házba.- A feleséged is úgy gondolta, hogy az apjának igaza van?- Nem volt a feleségem, még csak a barátnőm. Azt mondta, hogy jön velem, hogy kiáll mellettem, de hát nem volt egy fillérem sem.- Igaza volt az apósnak. Nem tudtad eltartani a lányát. Hogy lett ebből mégis karrier?- Sikerember voltam világéletemben, lényegében bármihez fogtam, azt jól csináltam. Úszásban is sikerem volt, vízipólóban is sikerem volt, aerobikban is sikerem volt, és akkor Dél-Afrikában mindent elölről kellett kezdenem. Az aerobikot Dél-Afrikában még nem ismerték, én honosítottam meg. Odajárt hozzám Fokváros krémje. Természetesen a nőkről beszélek. Vízipólóban megnyertük a ligát, sikerem volt. Átvettem az úszócsapatot, már a második, harmadik évben sikerem volt velük. Kineveltem az első dél-afrikai bajnokomat hátúszásban, magam meg elkezdtem a masterst, az öregfiúkat. Negyvenegy éves korom­ban két világcsúcsot úsztam a mastersnél, még Belgiumban. És akkor ezt átvittem Dél- Afrikába, ott is szépen beindult minden, sikeredző lettem három év alatt. A bajnokságon megszületett az első bajnokom, az úszóim följöttek a legmagasabb szintre. Innen már csak fölfelé vezetett az út.- Dél-Afrikában kértél-e állampolgárságot?- 1992-ben, amikor Mandela kijött a börtönből, akkor Frederik Willem de Klerk minisz­terelnök kiírt egy népszavazást. Tudnod kell, hogy de Klerk hozta ki Mandelát a rabság­ból, tulajdonképpen az akkori fehér kormány ellen szólt az a népszavazás. Ezt követően született meg a szabály, hogy ha valaki itt él már öt éve, kérheti az állampolgárságot. Megkértem és megkaptam. Mandela engem mindig az apámra emlékeztetett. A börtönnel, a toleranciával. Szent ember volt. Megmentette a fehéreket.-A kapcsolatod időközben tönkrement, vagy együtt maradtatok a barátnőddel?- Azt követően, hogy a papa elzavart az üzletből és a házból, még két évig tartott a kapcsolatunk, de úgy, hogy a barátnőm apja közben verőembert küldött rám. Szóval bot­136

Next

/
Oldalképek
Tartalom