Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget
- A húgod is átjött Magyarországra, a szüleid maradtak Nagyváradon. Hogy élik meg a szülők azt, hogy eljöttetek? Ok is úgy élik-e meg, hogy majdnem mindegy, hogy Kolozsváron laktok vagy Budapesten, Nagyváradtól majdnem egyforma a távolság.- Budapestről hamarabb el lehet jutni Nagyváradra, jobbak az utak. Pláne Debrecenből, ahol a testvérem lakik. Szerintem a szüleim boldogabbak, hogy Budapesten élek, mintha Bukarestben élnék. '91 környékén, miután leérettségiztem, volt egy időszak, amikor azzal a gondolattal is kacérkodtam, hogy Bukarestbe kellene menni és ott élni. Ott is a központot kerestem. Tehát azt a helyet, ahol a dolgok eldőlnek. Engem az ottani közélet is nagyon érdekelt, és ott meg Bukarestben dőlnek el a dolgok. A kérdésedre válaszolva, szerintem ugyanúgy élik meg az én szüleim azt, hogy nem lakom Nagyváradon, mint ahogy a te szüleid azt, hogy nem laksz Jászkarajenőn és nem tudnak mondjuk tíz percen belül nálad lenni, látni az unokáikat, ebből nem csinálnak problémát. Kéthetente otthon vagyok, van, amikor gyakrabban. Tegnap is otthon voltam, beugrottam hozzájuk egy fél órára Kolozsvárról hazafelé jövet. Hál' istennek, azért úgy alakul az életem meg a lehetőségeim, hogy nem kell nagyon elszakadnom tőlük. Szerencsére szoros kapcsolatban vagyok a szüleimmel, talán még sokkal gyakrabban is látnak, mint sok olyan fiatalt, aki, mondjuk, Budapesten belül lakik, és a szülei is itt laknak, de adott esetben eltelnek hónapok, hogy nem látogatják meg egymást. Nekem ez a családi dimenzió nagyon fontos. Eddig sikerült mindig úgy menedzselni ezt a dolgot, hogy nem okozott problémát. Tehát mikor kellett, akkor én otthon voltam, vagy hogyha nekik kellett, akkor ők voltak itt. A húgom esetében pedig még könnyebb a helyzet, mert ő Debrecenben lakik. Debrecen Nagyváradtól durván negyven perc autóval. Most, hogy a határátkelés semmiféle problémát nem okoz, legfeljebb néha van egy kis torlódás, de ez legfeljebb csak lassítja, de nem állítja meg a folyamatot, tehát nem élik meg drámaian. Persze örülnének annak, hogyha otthon lennék, de annak is meglennének a hátrányai, az árnyoldalai. Most mit kezdjek otthon? Tehát szerintem jól van ez így, ahogy van. Az más kérdés, hogyha úgy hozza a sors, hogy nagyon megöregszenek és támogatásra, segítségre szorulnak, akár fizikai segítségre is, akkor már nehezebb lesz Budapestről hazaszaladni, de ugyanígy merül fel a kérdés egy nyíregyházi szülő és egy Budapesten élő gyermek viszonylatában is. Aztán ha majd egyszer tényleg meglesz az észak-erdélyi autópálya, vagy legalább a magyar autópálya a határig, akkor két óra alatt elérhetőek lesznek, úgyhogy ez nem a világ vége. Más a helyzet, ha valaki székelyföldi származású, azért oda hazamenni az minimum egynapos kaland, és egy másik vissza.- Van két kislányod, a határon túli családi kapcsolat mit jelent a számukra? Az, hogy ők ismernek egy másik országot is, vagy erősebben kötődnek a határon túli területhez is? Ók ezt hogy élik meg?- Nekik Nagyváradra menni, az nem külföld. Megyünk a mamáékhoz vagy tatáékhoz, ennyi. Aztán, hogy ott éppen a szomszéd történetesen románul beszél, az egy adottság. Ok csak azzal a román szomszéddal beszélnek, aki megszólal magyarul, márpedig van olyan, aki megszólal magyarul. Azt gondolom, hogy ez a normalitás felé egy lépés, hogy számukra az nem külföld. Legfeljebb számomra külföld, mondjuk, mikor elindulok velük. Előfordult, hogy elindultam velük Nagyváradra, és félúton jutott eszembe, hogy elfelejtettem elhozni az útlevelüket. Na, akkor éreztem, hogy külföld, mert akkor nem tudtunk átmenni a határon, hanem vissza kellett fordulni.- Ha schengeni határok lesznek, akkor ez sem lesz probléma.- Igen. Számukra Nagyvárad nem külföld. Az ő nagy szüleik ott laknak, de emiatt se ritkábban, se kisebb kedvvel nem látogatják őket, nekik ez egy adottság, és ez így rendben van. 123
