Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget
- Azért az nagy dolog, hogy ismerve a 20. századi történelmünket, a román-magyar viszonyt, hogy eljutottunk idáig, hogy erről tudunk beszélgetni, és ezt így tudod látni, nem?- Én erre törekszem. Hogy mondjam, föl lehetne ezt fogni drámaian is. De minek? Az kinek jó?- Maga az, hogy eljutottunk ide, azért az mégiscsak egy nagy eredmény. Az lett volna normális az első pillanattól kezdve, hogy ez így működjön.- Nem, a normális az lett volna, hogy ne legyen Trianon. De ha már van, akkor azon belül meg bővítsük a lehetőségeinket és a mozgásterünket. Azért az továbbra se normális, azt nem tudom jó szívvel megélni, hogy Nagyvárad bejáratánál, a négysávos úton van egy körforgalom, és a körforgalom közepébe beleszúrva egy hatalmas román zászló. Ez mindig felkavar, hogy ez minek kell? Tehát azt éreztetni, hogy azért mi vagyunk itthon, ezt nem kellene. Erre szerintem nem lenne szükség. Azért ahhoz képest, ahogy én fölnőttem, sok minden megváltozott. Említettem korábban, hogy tizennyolc éves koromig egyetlen egyszer voltam Magyarországon, pedig fizikailag négy kilométerre laktunk az országhatártól, akkoriban Magyarország olyan volt, mint a vágyaink netovábbja. Tehát egy elérhetetlen valami volt számunkra, ahhoz képest, ami most van, az nagyságrendileg jobb, sokkal jobb. Szerintem vannak pozitív folyamatok. Én azt gondolom, hogy a kisebbségi jogok területén is nagyon komoly eredményeket értünk el. Tehát a romániai magyarság helyzete nem drámai, úgy általában. Ami drámaivá teszi, az a rossz gazdasági helyzet. De az ugyanúgy drámaian érinti a románokat is, mint a magyarokat. És ilyenkor fölmerül az a kérdés, hogy akkor most ki is van otthon. Tehát, ha ilyen problémák vannak, akkor sajnos könnyen válhatnak az emberek a politikai manipuláció eszközévé, gyakran áldozatává. Az egyszerű gondolkodású román emberrel el tudják hitetni - az igazsághoz hozzátartozik, hogy napjainkra már egyre kevésbé -, annak ellenére, hogy szegény és kilátástalan az élete, de ő legalább otthon van, ellentétben a szintén szegény és ugyanolyan kilátástalan helyzetben lévő „bozgor"7 szomszédjával.-És a politikának ez az egyik legolcsóbb fogása.- Igen, ez a legolcsóbb, és akkor onnantól kezdve azt mondja a nagyváradi román polgármester, hogy jó, hogy itt ugyanolyan nehézségek között élnek a magyarok is, a románok is, de mivel itt a románok vannak többen, ők szavaznak rám, ezért kitűzöm oda azt a hatalmas román lobogót, hogy az ottani román legalább érezze azt, hogy hát jó, jó, de én legalább itthon vagyok éhes. Érezze azt, hogy ő legalább otthon éhes, szemben a magyarral, aki kevésbé van otthon, ezen szemlélet szerint. Ezért gondolom, hogy Magyarország részéről ezeknek a gazdasági kapcsolatoknak a racionális alapokon, okosan való megfogalmazása kulcsfontosságú a határon túli magyarok számára. Túl kellene már jutni a szavakon. Túl kellene azon jutni, hogy vannak dokumentumaink, meg vannak stratégiáink, a tettek mezejére kellene lépni. Stratégiából már van elég sok, most már tényleg dolgozni kellene, és tényleg ezt megcsinálni, és törekedni arra, hogy ami meg van fogalmazva a stratégiákban, azokat legalább elindítsuk, hogy valamennyi azokból megvalósuljon, annak érdekében, hogy Kolozsvár főterén száz-kétszáz év múlva is hallható legyen a magyar beszéd, és azok ne magyarországi turisták legyenek 7 A románok erdélyi magyarokkal szemben használt dehonesztáló, gúnyos, lekicsinylő megnevezése. Téves értelmezés szerint „hazátlan" a jelentése. 124
