Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget
nem szakadtam el sem Erdélytől, sem a szülővárosomtól, sem a szüleimtől, akik továbbra is ott élnek.- Szép szakmai karriert futottál be. Doktori iskolába jársz, egyetemen tanítasz, emellett elég komoly pozícióban vagy, a Földművelésügyi Minisztériumban helyettes államtitkárként dolgozol. Ebben a pozícióban tudsz-e valamit hozzátenni a határon túli magyarok ügyéhez? Mennyire határozza ez meg a gondolkodásmódodat továbbra is, vagy inkább most már szakmapolitikával foglalkozol, és kevésbé van ennek jelentősége?- A gondolkodásomat egyre kevésbé határozza meg ez a nemzetpolitikai, Kárpátmedencei irányultság. Nem azért, mintha kevésbé érdekelne. Hanem hál' istennek olyan folyamatokat tapasztalok Magyarországon, már a mai Magyarországon, hogy most már nem kell külön hangsúlyozni azt, hogy én küzdők a Kárpát-medencei magyarság jogaiért, meg én ezt a zászlómra tűzöm, mert úgy érzem, hogy manapság már szinte mindenki számára elfogadott az, hogyha magyarokról beszélünk, akkor azok alatt nemcsak az országhatáron belül élőket, hanem az azon túl élőket is értjük. A nemzeti ügyekhez ma már ugyanúgy hozzátartoznak a határon belüliek, mint a határon túliak is. Nagyjából most már ezek a minisztériumi struktúrák is úgy működnek vagy úgy próbálnak működni. Az nem biztos, hogy mindenki akar vagy tud így gondolkodni, de mindenféleképpen a rendszerben benne van ez a típusú szemlélet. Az más kérdés, hogy hol, mennyire érvényesül. Nem jó az, ha valaki azt mondja, hogy ő csak a határon túliakkal foglalkozik, azzal bezárja magát egy skatulyába. Én ebből a skatulyából ki akartam törni. Én ügyekkel, fontos ügyekkel akarok foglalkozni, aminek van egy határon túli dimenziója is, de nem csak az a fontos, az ügy a fontos. Az meg a világ természetes rendje, és a normalitásához tartozik, hogy mivel így alakult a 20. századi történelmünk, nekünk azt mindig figyelembe kell venni, hogy vannak magyarok, akik ezekben az ügyekben részt vesznek, és ők a határon túl élnek, tehát nem a mai Magyarország közigazgatási határain belül. Sokkal inkább azt szeretném, hogy egy jó szakembernek tartsanak, és az nekem magától értetődik, hogy ebbe beletartozik a határon túli világ és a Kárpát-medencei dimenzió.- Ehhez kapcsolódóan: van esély arra, hogy a hungarikumok közé bekerüljenek a határon túli büszkeségeink is?- Abszolút. Most mentek el tőlem a Miniszterelnökséghez tartozó Nemzetpolitikai Államtitkárság képviselői, akikkel a hungarikumtörvény módosítását egyeztettük.6 Ebben az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy rendbe tegyük a hungarikumtörvény külhoni lábát, mert jelenleg ez még nincs rendben. Jelenleg azt tapasztalhatjuk, hogy az a mozgalom, ami e köré felépült Magyarországon, az országhatáron belül nagyon jó folyamatokat indított el. Közel ötszáz helyen vannak már települési értéktárak, ezek létrehozása sok embert, sok közösséget megmozgatott. De a határon túl ezt még nem mondhatjuk el. A határon túl vannak még adósságok. Ott nem lett még kitalálva, hogy tud gyökeret verni az a szemlélet, ami a nemzeti értékekről és a hungarikumokról szól. Részben ebben ludas a hatályban lévő törvény is. A törvény ezt a részt, mármint a külhoniak bevonását ebbe a rendszerbe, nem szabályozza megfelelően. Ezért módosítani fogjuk a törvényt, és azt várjuk ettől, hogy azt a sikertörténetet, ami Magyarországon, az országhatárokon belül már megvalósult, azt ugyanerre a szintre a határon túl is fel tudjuk emelni.-A határon túli turizmus fejlesztését, ezt a részben gazdasági célt, tudná ez segíteni?- Elsősorban az összetartozás élményét, de azt is segítené. Ez is egy nemzeti ügy. 6 2012. évi XXX. törvény a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról. 122
