Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget
- Azért, mert a határon túl még mindig az egyházak, a magyar egyházak azok a társadalmilag legnagyobb elismertségnek örvendő intézmények, melyeknek kellő erejük, hozzáértésük, intézményi hátterük, szakértelmük volt egy ilyet létrehozni.- Mikor kezeltél el itt tanítani?- 2005-től kaptam meg a lehetőséget arra, hogy ott oktassak. 2003-ban kezdtem el a doktori tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karán regionális politika és gazdaság szakirányon, és egy nagyváradi ismerősöm felvetette, hogy mi lenne, ha elkezdenék tanítani is ezzel párhuzamosan. Engedélyt kaptam az akkori munkahelyi vezetőmtől, hogy tömbösített rendszerben, kéthetente péntekenként tanítási tevékenységet folytathatok a munkám mellett. Először turizmuselméletet, illetve turizmus-gazdaságtant kezdtem el tanítani, majd később európai gazdaságtant is. A turizmus egy viszonylag új dolog volt számomra, mivel azt megelőzően kifejezetten turizmussal nem foglalkoztam, de regionális politikával igen, és azért vannak átfedések a két terület között. Az európai gazdaságtan, illetve általában az európai politikák azért álltak közel hozzám, mert az alap közgazdászképzésben is európai integrációs szakirányon végeztem, illetve a PhD- tanulmányaim során is ezzel foglalkozom. Az európai regionális politika fontos része az európai politikáknak, ezen keresztül sok mindent megtanulhattam arról, hogy miként is működik ez EU-s szinten.- Miért tartod fontosnak, hogy munka mellett még egy határon túli felsőoktatási intézményben is oktass? Nyilván ez sok pluszmunka, energia.- Nagy büszkeségnek éreztem azt, hogy lehetőséget kaptam a szülővárosomban egy újonnan létrejövő egyetemhez hozzátenni valamit. Csak azért csinálom, mert úgy érzem, hogy azáltal amit én tudok, valami többletet tudok hozzáadni ahhoz, ami ott van. Ha azt fogom érezni, hogy én már semmi újat nem tudok ehhez hozzáadni, se szemléletben, se kapcsolatrendszerben, akkor valószínűleg már nem tartanám fontosnak, hogy odajárjak tanítani. Ennek a távolságnak azért megvannak a maga hátrányai. Mivel kéthetente egy napot vagyok ott, tömbösítve tartom az óráimat, általában reggel 8-tól délután 4-ig, 6-ig vagy kifulladásig, nem tudok részt venni az ottani pedagógiai közösségi életben, nem tudok eljárni délutánonként a különböző értekezletekre. így sok mindenből kimaradok, sajnos sok olyan munkában sem tudok szerepet vállalni, ami jó lenne, ami hasznára lenne az intézménynek is és nekem is. Tehát megvannak ennek a hátrányai. De továbbra is úgy érzem, hogy amit tudok, és amilyen szemléletet képviselek, azzal hasznára tudok lenni annak a közösségnek, ahová tartozom. Ez nagyon fontos számomra. A másik szempont, hogy lokálpatrióta vagyok. Nekem fontos az, büszke vagyok arra, hogy váradi vagyok. Nekem az a szülővárosom, és nagy megtiszteltetés, hogy ott taníthatok. De talán, amivel kezdenem kellett volna: ez az egyetem nagyon szorosan kötődik kimondva vagy kimondatlanul Tőkés László személyéhez.5 A tevékenysége, illetve a rendszerváltás idején vállalt szerepe miatt számomra ő egy megkérdőjelezhetetlen magyar történelmi személyiség. Nekem fontos, és büszke vagyok arra, hogy őt személyesen ismerem, és a támogatásáról biztosított, amikor elkezdtem ott tanítani, nekem ez fontos. Az is nagyon fontos, hogy így rendszeres kapcsolatom van Nagyváraddal, ennek köszönhetően 5 Tőkés László (1952, Kolozsvár) a Partiumi Keresztény Egyetem Alapítók Tanácsának az elnöke. Tőkés László református lelkész, az 1989-es romániai forradalom hőse, 1990-től 2009-ig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. 1990-2004-ig a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének tiszteletbeli elnöke, 2003-tól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 2007-től európai parlamenti képviselő, 2010-2011-ben az EP egyik alelnöke. 121
