Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget
-Amennyire tudom, ezt próbáltad konkrét tevékenységekre, projektekre is lefordítani, átültetni. Ennek voltak eredményei?- Azt gondolom, hogy intézményi szempontból nem voltak. Az én egyéni szintemen voltak sikerélmények, de intézményi szinten nem voltak annak idején, amikor 2002 és 2006 között a Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgoztam. De ezzel párhuzamosan elkezdtem olyan szakmai műhelyekben is szerepet vállalni, ahol meghallgatták és értő fülekre talált ez a típusú nemzetpolitikai megközelítés, amit hangsúlyoztam. Majd később, 2010 után, a kormányváltást követően, ezen szakmai műhelyek képviselői kormányzati pozíciókba kerültek, és többek között Matolcsy György jóvoltából, vagy a köré csoportosuló szellemi holdudvar termékeként megjelenő Új Széchenyi Tervben már mint annak egy önálló fejezete, megjelent a Kárpát-medencei gazdasági együttműködés gondolata is. Persze a meghatározó nem én voltam ebben, de a kezdeményezésben volt szerepem, és abban is, hogy 2010-et követően Magyarország legfontosabb gazdaság- politikai stratégiai dokumentumában önálló fejezetként megjelent a Kárpát-medencei gazdasági együttműködés gondolata és a kormányprogramban is. Tehát a legmagasabb szinteken is megjelent az a gondolat, hogy a magyar gazdaság természetes működési vagy érdekeltségi területe nem ér véget az országhatároknál. Természetes módon, magától értetődően, Magyarország számára is fontos, és a magyar gazdaságot csak erősíti, ha megfelelő együttműködéseket tud kialakítani a határon túli területeken élő magyarokkal, az ottani gazdasági szereplőkkel. Hogy ez is a magyar nemzeti gazdaságnak a része, és ez Magyarországot csak erősíti. Ebben volt egy alapvető szemléletváltás. A korábbi időszakokban, hogyha Magyarországon elhangzott az, hogy pénzügyileg vagy gazdaságilag támogatni érdemes a határon túliakat, akkor emögött mindig az húzódott meg, hogy adjunk nekik pénzt azért, hogy befogjuk a szájukat. Adjunk nekik támogatást. De nem néztük azt, hogy okosan adjunk támogatást, azaz úgy adjunk támogatást, hogy az őket is építse, de az ugyanakkor Magyarországnak is jó legyen. Tehát kérjünk valamit azért a támogatásért cserébe. Nem azért támogatunk, hogy csak úgy elköltsék a pénzt arra, amire akarják, hanem arra költsék el ők, ami nekünk is jó, ami nekünk is az érdekünkben áll és nekik is jó, de legfőképpen fenntartható. A másik terület, amibe elmélyedtem és amivel foglalkoztam, az a projektmenedzsment, az európai uniós pályázatok menedzselése, és volt egy időszak, amikor kifejezetten ebből éltem. Ezt már abban az időszakban elkezdtem, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgoztam, tehát emellett voltak olyan fejlesztési projektek, melyeknél együttműködtem a kitalálásukban, de a projekt pályázati formában való megfogalmazásában, illetve a pályázat menedzselésében, majd később a megvalósításában is szerepet vállaltam. Ebben voltak magyarországi fejlesztési projektek, de voltak határon átnyúló projektek is, ezeket Phare CBC, Interreg, majd ETE projekteknek hívták egy időben. Ezeknek az volt a lényege, hogy részt vett benne egy vagy két partner Magyarországról, más partnerek Szlovákiából vagy Romániából. Sok ilyen projektben dolgoztam. Ösztönöztem is a szereplőket arra, hogy gondolkodjanak ilyen típusú együttműködésben, mert egyrészt értelme van, másrészt még támogatást is lehet hozzá kapni. írtam sikeres norvég alapos pályázatokat is. Tehát mondhatom azt, hogy egy időszakban ebből éltem. Dolgoztam önkormányzatnál is mint fejlesztéspolitikai pályázati szakértő. Vezettem városfejlesztési társaságot Vecsésen, az is egy nagyon szép időszak volt.- Ez mikor volt?- Ez a vecsési kaland 2008 és 2010 között volt. De 2006 és 2008 között is ilyesmivel foglalkoztam, vállalkozói alapon. 2010-től főosztályvezetőként dolgoztam a Gazdasági Minisztériumban, és megkaptam azt a lehetőséget, hogy a Kárpát-medencei gazdasági 119
