Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget

És egész fiatal koromban eldöntöttem, hogyha lehet, akkor én közgazdász leszek. Ez úgy végigkísért.

De volt egy másik szerelmem is, a történelem, illetve a földrajz. Tehát ez volt az a két tantárgy, amiből mindig nagyon jónak számítottam az adott osztályban. Nem voltam mindenből jó, de ezekből jó voltam, ezekből általában a legjobb voltam. Miután érettségiztem '91-ben, felvételiztem a Babes-Bolyai Egyetem Közgazdasági Karára, a magyar nyelvű közgazdászképzés akkor indult el. De nem nyertem felvételt, azt hiszem, abban az évben húsz embert vettek föl egész Erdélyből. Az volt az egyetlen magyar nyelvű képzés ott. A következő évben, '92-ben felvételiztem a Nagyváradi Egyetemre, ott is közgazdász szakra, de az már román nyelvű képzés volt, és oda fölvettek. Ott elvégeztem egy évet, de nekem az nem volt igazi kihívás, nem szerettem különösebben, és azon gondolkodtam, hogy nem így szeretném az egyetemet végezni, hanem valami más lehetőséget kerestem, így beadtam a felvételi jelentkezési lapomat történelem-földrajz szakra Budapestre, az ELTE-re. 1993-ban az ELTE-re végül is csak történelemből mentem el felvételizni, földrajzból nem. Az ELTE-re nem vettek föl, de Szegedre fölvettek, mert ott egy ponttal talán kevesebbre volt szükség. így kerültem Szegedre.- Hogy jött az ötlet, hogy Magyarországon folytasd a tanulmányaidat?- Mi egy nagyon zárt világban éltünk '90-ig. 1990-ben, amikor én tizennyolc éves voltam, én azt megelőzően egyetlen egy alkalommal jártam Magyarországon, '83-ban, tizenegy éves koromban. De '90 után hirtelen megnyílt a világ, megnyíltak a lehetőségek, és akkoriban már volt példa arra, hogy erdélyi fiatalok magyarországi egyetemre felvételt nyertek. Ennek volt egy hivatalos módja annak idején. A magyar állam támogatott, volt egy magyarországi program, aminek keretein belül határon túli diákok felvételizhettek magyarországi egyetemekre.- Ingyenesen lehetett tanulnod?- Legalábbis kedvezményesen, nem tudom pontosan, de én nem ezt az utat választottam. Az úgy nézett ki, hogy volt egy erdélyi szűrő - az ottani felvételizők által tanultakhoz igazítva -, és ha azon az erdélyi szűrőn átmentéi, akkor kerülhettél be a magyarországi egyetemre. Azt gondolom, azon elsők között vagyok, akik ezt kikerülve, közvetlenül nyújtottam be Magyarországra a felvételi kérelmemet, és ugyanolyan feltételek mellett vettem részt a felvételi eljárásban, mint a magyarországi hallgatók, és úgy is nyertem felvételt. Ez nekem viszonylag hátrányos volt, nem indultam kedvező helyzetből, mivel a tanügyi rendszerek különbözősége miatt, az én esetemben például, nem tudták figyelembe venni a gimnáziumból hozott pontokat. Úgyhogy az én esetemben minden a felvételin elért, tehát írásbelin és szóbelin elért eredményt, pontszámot négyszereztek, és úgy jött ki az a pontszám, amit én megkaptam.

Volt egy érdekes történet, hogy szóbeliztem Bertényi Ivánnál az ELTE-n, és mikor megnézte a jelentkezési lapomat, és kiderült számára, hogy én határon túli vagyok, akkor úgy próbált nekem segíteni, hogy a román történelemről kezdett kérdezni, és arról kezdtünk el beszélgetni a felvételi során, mert azt hitte, hogy ez nekem könnyebbség. Miközben az én esetemben az volt a helyzet, hogy én ugyanazokra a könyvekre koncentráltam, mint amikből Magyarországon tanultak. Ezek meg elég kismértékben foglalkoztak a román történelemmel. így előállt az a helyzet, hogy román történelemről kérdezett, és természetesen nagyon sok mindenre tudtam válaszolni, mert úgy általában érdekelt a történelem, de volt egy olyan pont, amit nem tudtam. Ez egyébként nem lett volna kötelező, mivel a magyarországi könyvekben ez nem volt benne, de emiatt „csak" tizennégy pontos lett a szóbelim. És mivel ezt nálam négyszerezték, ez rögtön négyet jelentett a végső elszámolásit