Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - "Számunkra Nagyvárad nem külföld…": Szakáli István Loránddal Rigó Róbert beszélget
- A családom minden tagja. Tehát ahol csak lehetőség volt, mindig magyar nyelvű intézményben tanultunk. Én végig magyar nyelvű iskolákba jártam, egy évig tanultam román nyelven közgazdaságtant a Nagyváradi Egyetemen, de azt egy év után abbahagytam, majd később ezt Szegeden folytattam.- Te mennyire tanultál meg románul, illetve tanultak meg a családtagjaid románul?- Azt gondolom, hogy a családom magas szintű román nyelvtudással rendelkezik, én is azzal rendelkeztem annak idején. Egy érdekes történet: Tegnap Kolozsváron voltam a Babes-Bolyai Tudományegyetemen egy átadóünnepségen. A Babes-Bolyai Egyetem főépülete a Farkas utcában van Kolozsváron, és a főépülettel szemben van a Báthory István Gimnázium, ahová én hatodiktól nyolcadik osztályig jártam. Tehát én elsőtől ötödikig Nagyváradon tanultam magyar nyelven, utána Kolozsváron tanultam ötödiktől nyolcadikig szintén magyar nyelven, majd a gimnáziumot Nagyváradon végeztem el magyar nyelven. A román nyelvtudással kapcsolatosan az egy nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, hogy a nagyváradi osztálytársaim közül én számítottam annak a gyereknek, aki a legjobban tudott románul. Ez talán azért volt, mivel sok időt töltöttem kiskoromban a nagyszüleimnél, az apai nagyszüleimnél, akik egy erősen szórványtelepülésen laktak, ahol sok románnal volt kapcsolatom, például a szomszédokkal, és ily módon tanultam a nyelvet. Nagyapám a munkájából következően is sok románnal volt kapcsolatban, és ezen keresztül én is jól megtanulhattam románul. Tehát a nagyváradiak közül én jól tudok, tudtam románul. De mikor Kolozsvárra elkerültem, a kolozsvári magyarok között viszonylag rosszul tudtam románul, mivel a kolozsvári magyaroknak a román nyelvtudása az jobbnak mondható, mint általában a partiumiaknak. Ez részben azért van, mert Nagyvárad környékén mi annak idején is - már a Ceaufescu-korszak legsötétebb éveiben is - a Magyar Televíziót néztük, a Magyar Rádiót hallgattuk, mindenféleképpen Magyarország hatását éreztük a határ közelsége miatt, míg Kolozsváron ezt már nem lehetett. Kolozsváron már nem lehetett fogni a Magyar Televízió adását, a Kossuth Rádió is csak nagyon szakadozva, rossz minőségben volt fogható, a Petőfi Rádiót meg nem is lehetett. És annak idején nem volt más.- A szüleid a vasútnál a román nyelvet használták inkább a munkájukban?- A munkanyelv a román volt. Ettől függetlenül számos magyar kollégájuk volt, akikkel természetesen magyarul beszéltek. A munkájuk nyelve, a hivatalos nyelv a román volt. Emiatt ők is jól tudtak románul, mert az volt a munkanyelv, és nekik írni is kellett, nemcsak beszélni.- Mikor és miért kerültél át Magyarországra?- 1991-ben érettségiztem Nagyváradon, az Ady Endre Líceumban, és két jelentős indíttatásom volt. Az egyik az, hogy abban az időben engem nagyon megragadott Antall József személyisége, és a történelmet mindig is szerettem, már kicsi koromtól rengeteget olvastam. Jó történelemtanáraim voltak, és mivel Antall József is történész volt, én is szerettem a történelmet, eldöntöttem, hogy történelem szakra fogok felvételizni.- Miután a közgazdaságtant elkezdted Nagyváradon, vagy még előtte?- Jó, akkor vegyük időrendi sorrendbe. Azért mondtam, hogy kétirányú az érdeklődésem, mert közgazdász is szerettem volna lenni. Kicsi koromtól, mivel az egyik nagybátyám közgazdász volt, és onnan tudtam, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy közgazdász. És nekem az nagyon tetszett. Embereket igazgatni, szervezni, koordinálni, egy picit a pénzügyek világa, egy picit a menedzsment világa, ez vonzó volt számomra. 111
