Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget
Svábhegyen. Akkor még meglehetősen semleges voltam, ami Németországban történt, az kevéssé foglalkoztatott bennünket. A kristályéjszakára például egyáltalában nem emlékszem, az anschlussra, persze, már annál jobban. De a kristályéjszakáról12 vagy nem beszéltek otthon, vagy akkor beszéltek a kristályéjszaka borzalmairól, amikor én nem voltam ott. Nem is tudtam a létezéséről hosszú-hosszú ideig. Amikor a németek aztán 1940 áprilisában partra szálltak Norvégiában és elfoglalták Dániát, attól kezdve már naponta vásároltam újságot, újságokat, érdekelt a politika, és akkor már - ahogy mondták - angolbarát voltam.- Hány éves voltál?- Akkor tizenhárom éves voltam.- Mikor kezdték negatívan mondani neked azt a korosztályod tagjai, hogy te zsidó vagy, mikor fordult a helyed... ?- Nem fordult! De az igazság az, hogy egy icipicit én outsidernek éreztem magam mindig. Az elemi iskolában kevésbé, a középiskolában jobban. A keresztény középosztály tagjai nem nagyon barátkoztak velem, ellenségesek nem voltak soha. De barátságosak sem.- Találkoztál antiszemitizmussal egyébként?- Persze, persze.- És milyen formában?- Hát, erre nagyon nehéz választ adni. Az én zsidóságom egészen különleges dolog volt ebben a Szilágyi Dezső téri társaságban. A Szilágyi Dezső tér még '35-37-ben orgonabokrokkal volt beültetve, ilyen szép tisztások voltak. És egyszer nyáron, a fiúk körbeálltak és elkezdtek pisilni, és észrevették, hogy bizony, hát nekem más fütyim van. Rögtön meg kellett mutatni mindenkinek a fütyimet, és aki lemaradt róla, mint a Tóth Jóska, hallotta már másnap, és neki külön meg kellett mutatni ezt, és ez egy abszolút különlegesség volt, mint ahogy különlegesség volt az is, hogy raccsoltam. Ok a raccsolásban is ilyen zsidó jellegzetességet láttak. Persze, rögtön elmesélték a szüleiknek, hogy a Bubinak - ahogy ők hívtak engemet - milyen fütyije van, és másnap az egyik jött, hogy az anyja tudott róla. Sőt, még azt is tudta, hogy amikor levágják, földobják a levegőbe a levágott előbőrt, és aki elkapja, az lesz a keresztapa. (Nevet.) De egyáltalában az egész zsidó vallás, az egész zsidóság ebben a társaságban misztikus jelenség volt, ez a zsidóság elzártságának köszönhető. Ezt én nem éreztem, mert mi nem voltunk... vagy én legalábbis nem voltam elzárt. A zsidó gyerekek ebben az időben - gondolom, bizonyos mértékig talán még ma is - sokkal inkább egymás között barátkoztak, mint másokkal. Én egyedüli zsidó voltam az osztályban, de a fölöttem járó osztályba négy zsidó gyerek járt, és amikor szünet volt, ezek egymással susmusoltak. Míg én az osztálytársaimmal játszottam azokat a játékokat, amiket ők játszottak.- Mikor fogalmazódott meg benned, hogy te zsidó vagy?- Hát, ez állandóan probléma volt számomra, borzasztóan szabadulni akartam ettől. Olyan akartam lenni, mint ők. És hát olyan is voltam. Ez volt tulajdonképpen az én problé12 A nád Németországban 1938. november 9-én és 10-én a nemzetiszocialisták 267 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, romba döntöttek és felgyújtottak mintegy 7500 zsidó tulajdonú üzletet. Meglincseltek közel száz zsidót, és ezen a két napon körülbelül 30 ezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborokba. 81
