Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget

1942-ig, tizenöt éves koromig az egyik leghőbb vágyam az volt, hogy már tizennyolc éves legyek, és áttérhessek a katolicizmusra. Még a nagyapámnál is csak a keresztény ünnepeket tartották, és nálunk is, míg az apámnál természetesen a zsidó ünnepeket. Érdekes, hogy nem emlékszem arra, hogy Bécsben mi megünnepeltük volna a pészahot3, a zsidó újévet, a hosszúnapot.4 Pedig nyilvánvaló, hogy apám mint vallásos zsidó megünnepelte ezeket. Viszont az összes karácsonyi vagy húsvéti ünnepre jól emlékszem későbbről. Amikor elkezdtem imádkozni, a katolikus imákat mondtam gyerekkoromban, fújtam a Miatyánkot, az Üdvözlégyet, a Hiszekegyet, és hittem abban, hogy ez majd segít másnapra. Rendkívül fontos ezzel kapcsolatban, hogy a legtöbb zsidó gyerekkel ellentétben én kizárólag keresztény gyerekekkel barátkoztam, mert az elemi iskolában is, a gimnáziumi osztályban is egyedüli zsidó tanuló voltam. Ennek ellenére természetesen nemcsak én, de az anyám is zsidónak számított. Az anyám az első zsidótörvény5 értelmében nem számított annak, de én mind az első, mind a második zsidótörvény értelmében annak számítottam. Amikor 1940-ben személyazonossági igazolványokat bocsájtottak ki, abban volt egy rubrika, hogy a második zsidótörvény értelmében az illető zsidónak számít-e. Anyámnak is, nekem is az volt odaírva, hogy „igen", míg a nővéremnek az, hogy „nem". O még a nyilas éra alatt sem számított annak. Különben túlságosan vallásos légkör nálunk nem volt, csak mikor a nővéremnek a férje, a Laci - akit később mint háborús bűnöst kényszer- munkára ítéltek - át nem költözött hozzánk, mert ő vallásos katolikus volt.- Mit gondoltál a zsidókról, amikor gyerek voltál?- A zsidóságom elemista koromban nem okozott nekem problémát. De az antiszemitizmus fokozódásával, '38 óta, amikor első gimnáziumba kerültem, mindenáron meg akartam szabadulni a zsidóságomtól. Az elemi iskolában a tanulók többsége antiszemita lehetett, de velem ezt nem érzékeltették sem ott, sem a gimnáziumban, ahol egyértelműen a keresztény középosztály és az iparosok gyerekei jártak az osztályomba. De ők sem érzékeltették velem. Nagyon érdekes, hogy az ötödikben6, 1942-ben egy további zsidó gyerek - Herskovitznak hívták - érkezett az osztályba, és azt kiutálták valahogyan. Egy lopott tízórait csempésztek az aktatáskájába, ráfogták, hogy lopta, és őt karácsonykor el is tanácsolták az osztályból. De nekem állandóan mondták, hogy ez énrám nem vonatkozik, mert én egy vagyok az osztállyal. Ami továbbá nagyon érdekes, hogy az egész napot tulajdonképpen kint töltöttem a szabadban. Ha az időjárás engedte, a Szilágyi Dezső téren, a Corvin téren, a mai Bem rakparton játszottunk különböző labdajátékokat, és még egyszer mondom, hogy soha engemet az én társaságomban tartozók nem zsidóztak le. Amikor már az antiszemitizmus erősödött, a második világháború alatt, akkor nekem abból már problémáim voltak, de nem abban a körben, ami engem körülvett. De ezzel együtt, egy

3 Az Egyiptomból való kivonulás ünnepe.

4 A zsidóság legnagyobb ünnepe, teljes böjt és munkaszünet.

5 Az első zsidótörvény (1938) szerint a szellemi szabadfoglalkozású pályáknak legfeljebb a húsz százalékát foglalhatják el zsidók. A tíz diplomásnál többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál ugyancsak maximum húsz százalék lehetett a létszámuk. A jogszabály alól mentesültek azok, akik 1919 augusztusa előtt kitértek. Akik 1919 után keresztelkedtek ki, már zsidóknak minősültek. A második zsidótörvény (1939) szerint zsidónak minősült, aki önmaga vagy az egyik szülője, vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatályba lépésekor vagy azelőtt. Minden magyar állampolgárnak be kellett szereznie szülei és nagyszülei születési anyakönyvi kivonatát, amelyen szerepelt a felekezeti hovatartozás.

6 A gimnázium ötödik osztályáról van szó (a négy elemi osztályt követte a nyolcosztályos gimnázium).

79