Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében
Korlátozott utazási szabadság A keletnémet állambiztonság alapvetően arra törekedett, hogy állampolgárainak tervezett disszidálási szándékát már a gondolat megszületésének pillanatában „tetten érje", és már az előkészületeket is megakadályozza. A probléma 1989 felé közeledve egyre súlyosabbá, sőt létkérdéssé vált a keletnémet állam számára. Az állambiztonság legfontosabb feladata - a „külső ellenség" felderítése és a belső ellenzék tevékenységének megakadályozása mellett - a fal felépítése utáni korszakban is azon gyanús állampolgárok kiszűrése volt, akikről feltételezhető volt, hogy valamilyen módon megpróbálhatják elhagyni az országot. A fal felépítését követő években a baráti országokon keresztül megkísérelt szökések problémájának kezelése még elsősorban nem az állambiztonság hatáskörébe tartozott, azt az állam vezetése magasabb szinten vizsgálta. A kérdés egyik első vitája 1962. szeptember 13-án, az NDK Minisztertanács Elnökségének 112. ülésén zajlott37, melyen a Külügyminisztérium adatai alapján tárgyalták a kérdést. Ekkor még az egyes országokban működő külképviseleteken keresztül zajlott az információáramlás és az elfogottak ügyeinek kezelése, és nem a két állambiztonsági szerv vizsgálati osztályainak együttműködéseként. Az adatok az NDK illegális elhagyására felhasznált magyar, román, bolgár és csehszlovák turistautazásokra vonatkoztak, és azokról ekkor még minden esetben csak a Külügyminisztériumon keresztül értesült az Allambiztonsági Minisztérium. Meglepő azonban, hogy a dokumentum mindössze harmincnégy olyan turistáról tesz említést, akik a jelzett országok területén kíséreltek meg határátlépést38, ami a már idézett összesített adatokhoz időarányosan viszonyítva meglepően csekély. Az adatok az 1962. január 1-jétől július 13-ig terjedő időszakra vonatkoztak, ami nem minősül turisztikai szempontból főszezonnak. Vagyis a megbeszélésen a szeptemberi időpont ellenére még nem a fal felépítését követő első nyári szezon tapasztalatait tárgyalták. A kérdéses év első öt hónapjában összesen 37 431 turista utazott az NDK hivatalos utazási irodájával, az RDDR elődjével Bulgáriába, Magyarországra, Romániába, illetve Csehszlovákiába.39 A legtöbb szökési kísérlet Bulgárián keresztül történt, itt 16 fő, Magyarországon pedig 13 fő próbálkozott, míg Románián keresztül csak 3, Csehszlovákián pedig mindössze 2 fő, mind közül azonban csak egyetlen turistának sikerült a szökés. A jelentés megállapította azt is, hogy a keletnémet turisták utazásaikat használják fel arra a célra, hogy az NSZK-ban élő rokonaikkal találkozzanak. Ezekben az esetekben azonban többnyire olyan nyugatnémet állampolgárokról volt szó, akik valójában az NDK-t korábban elhagyó keletnémetek voltak.40 37 Materialien zur 112. Sitzung des Präsidiums des Ministerrates der DDR, vom 13. September 1962. BArch DC 20. 1-4. 604., 2. pont: Mitteilung über die Ausnutzung des Touristenreiseverkehrs nach Bulgarien, Ungarn, Rumänien und die CSSR zum illegalen Verlassen der DDR. 33-35. 38 Uo. 34. 39 Az egyes országokra lebontott adatok már ebben az évben is tükrözik a teljes korszakra jellemző megoszlásokat: 3285 fő utazott Bulgáriába, 2695 Magyarországra, a legkevesebben, 1318 fő Romániába, és a legtöbben, 30 133 fő pedig Csehszlovákiába. Uo. 40 Uo. 72
