Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében
A keletnémet állam értelmezésében a nyugatnémetekkel való találkozás, egyrészt a nyugati életmód, fogyasztási cikkek, hírek, könyvek, zenék megismerésének lehetősége, másrészt pedig a nyugati fellazító politika és bomlasztó propaganda terjesztése miatt „magától értetődően" megakadályozandó volt. A személyes, mélyebb és tartós kapcsolatok kialakulásának esélye pedig alapjaiban áshatta alá a keletnémet állam létét, hiszen ezek a kapcsolatok könnyen ösztönözhettek egy „megtévesztett" keletnémet állampolgárt disszidálási tervek kidolgozására. Emellett a keletnémet állambiztonság a feltételezett nyugati „embercsempész bandák" ügynökét látta minden olyan nyugatnémetben, aki bármilyen kapcsolatot keresett NDK-s állampolgárokkal. A nyugat-berlini szenátus elérte az ún. Passierscheinabkommen, vagyis az átlépőigazolvány-egyezmények elfogadását 1963 karácsonyán, melynek értelmében 1963 és 1966 között 5,4 millió látogató érkezett Kelet-Berlinbe az erre a célra létrehozott 12 ellenőrző ponton keresztül.41 Az NSZK-val 1963-1966 között megkötött utazásra és látogatásra vonatkozó egyezmények, majd a nyugatnémet állampolgárok útlevél- és vízumkötelezettségének 1968-as bevezetése42 újabb és újabb feladatokat rótt az állambiztonságra is, ami magával hozta az illetékes egységek személyi állományának folyamatos bővülését. 1971-ben az új feladatokra újabb alosztályokat alakítottak, aminek hátterében szintén az NSZK viszonylatában várható növekvő forgalom állt, az 1971-ben érvénybe lépő ún. átutazó egyezmény következtében.43 Az ún. tranzitegyezményt, Transitabkommen, az 1971. szeptember 3-án aláírt, Berlin helyzetét rendező négyhatalmi egyezmény következményeként 1971. december 17-én írták alá, és több mint tíz év után végre szabályozta a két ország közötti utazási lehetőségeket. Az egyezmény értelmében újabb határátlépő helyek létesültek, melynek ellátása mellett a tranzitútvonalak biztosítása is az állambiztonság feladata lett44 Rendszerváltás és határnyitás 1971 után lényegében a rendszerváltásig változatlan maradt a két Németország közötti utazási lehetőségek rendszere, a keletnémetek utazási szabadság utáni vágya azonban egyre jobban feszítette a két állam közötti viszonyt. Az 1989-es év folyamán a magyar-osztrák határon megszűnt a fizikai határsáv, a zöld határrá váló szakaszokon pedig a fokozódó mélységi ellenőrzés ellenére is sokaknak sikerült átjutniuk Ausztriába. A Páneurópai Piknik során bekövetkezett határáttörés után pedig tovább fokozódott a várakozás, a menekültek ügyét egyre magasabb nemzetközi szinteken tárgyalták, a három érintett ország külügyminiszterei naponta tanácskoztak a lehetséges megoldásokról. Az utazási szabadság megvonása, a szabad „országválasztás" korlátozása folyamatos feszültségforrásként 41 Németh - Tollas, 2008. 254.; Tantzscher 2005. 51. 42 Németh 2010. 81.; Tantzscher 2005. 56. 43 Németh - Tollas 2008. 267.; 274. 44 Tantzscher 2005. 57. 73
