Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében
keletnémet üvegcsamokot a „könnyek palotájának", amit tavaly múzeumként ismét megnyitottak. Az „ellenség" a hivatalos keletnémet nézet szerint a nyugati városrészben volt, a szögesdrótok és tankakadályok, őrtornyok, elektromos jelzőrendszerek és kutyás őrök azonban nem a nyugati támadás ellen, tehát nem nyugat felé, hanem valójában a keleti városrész és az NDK felé néztek, a szökések megakadályozására irányultak. A nyugati városrészben élők szempontjából azonban, a később köldökzsinórokként kiépített légi, vasúti és közúti tranzitutak és az egynapos tartózkodást lehetővé tevő államközi megállapodások ellenére, valójában mégiscsak ők voltak körülzárva egy fallal. A kvázi hermetikusan lezárt belnémet határ ellenére az NDK-ban folyamatos szándék volt a legfelsőbb vezetés részéről, hogy lekörözzék, de legalábbis lépést tartsanak a nyugati fogyasztói világ kínálatával. A közellátás mindenkori helyzete, azon belül pedig a hús- és hentesáruk folyamatos, lehetőleg bőséges kínálata és alacsonyan tartott ára fontos aspektus volt az állam legitimációja szempontjából, hiszen az NDK vezetése mindvégig félt a lakosság elégedetlenségétől, az 1953. júniusi felkelés esetleges megismétlődésétől. A szocialista tervgazdálkodásokra jellemző hiány azonban az NDK-t sem kerülte el, ami a közellátás fenntartását nyugati hitelekből tudta csak finanszírozni.29 Az áttelepülés lehetőségei, szökések A Berlini Fal és a belnémet határ szigorú őrzéséről és egyre áthatolhatatla- nabb szögesdrótjairól hamar elterjedtek a hírek, ennek ellenére a fal felhúzása utáni hónapokban kiugróan magas volt a menekülést ott megpróbálok száma. 1961. augusztus 13-tól 1962 végéig összesen 14 268 fő próbált meg a falon, illetve a belső német határon keresztül átjutni az NSZK területére. 1962-63-tól csökkennek ezek az adatok, ami egyben a szocialista országok nyugati határain átszökni próbálók számának jelentős növekedését is jelentette. A fal felépítésétől 1962 végéig 54 097 fő kísérelt meg szökést, míg 1963-64-ben már kevesebb mint feleannyian, csak 17 984 fő, 1965-66-ban pedig 16 277 fő próbálkozott a belnémet határon, illetve a falnál. A publikált adatok nem egyértelműek abban a vonatkozásban, hogy ezen próbálkozások közül mennyi volt a sikeres disszidálás, illetve hány kísérlet végződött elfogással és elítéléssel, vagy legrosszabb esetben halállal.30 Az 1960-as évek első felében elterjedt hírek szerint például a magyar-osztrák határon egyszerűen át lehetett sétálni, azonban hamar kiderült, hogy ezekben az országokban is szigorúan őrzik a nyugati határokat, sőt, szinte mindenhol fizikai akadályok húzódtak a határsávok belső oldalán. A szökések magas számát az ekkor még kevésbé intézményesült, és ezáltal kevésbé hatékony állambiztonsági együttműködések, illetve a legális áttelepülés lehetőségének teljes hiánya is magyarázza. 29 Wehler 2008. 104-105. 30 Schultke 1999. 236-237. 69
