Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében

A fal felépítésével azonban csak rövid időre oldódott meg a keletnémet lakosság hermetikus elszigetelése a nyugatnémetektől. A kettészakított családok természetesen nem nyugodtak bele helyzetükbe, és minden lehetséges módon keresték a találkozás, illetve a nyugati országrészbe való átjutás lehetőségét. Az új helyzethez mind a lakosság, mind az államhatalom igyekezett alkalmazkodni. A családok a találkozásokhoz az NDK határain kívül kerestek lehetőséget, amit a keletnémet állambiztonság is igyekezett mindenáron megakadályozni, vagy legalábbis kontrollálni. Az állambiztonság számára a megelőzés volt elsődleges, igyekeztek megakadályozni a turizmus révén növekvő számban utazó keletnémetek találkozásait rokonaikkal, illetve a nyugati világgal való érintkezés bármilyen formáját, mivel a kapcsolattartást az NDK-ból való szökések előkészítéseként értelmezték.

A Stasi éberségét azonban a fal és az ún. „meghosszabbított fal" rendszere ellenére is sokaknak sikerült kijátszaniuk, ami éppen a rendszer fenntartásának szükségességét bizonyította a keletnémet vezetés számára. Eltérő adatok állnak rendelkezésünkre, cca. 220 00031-235 00032 főnek sikerült illegálisan, vagyis kitelepülési engedély nélkül átjutnia, azaz átszöknie a falon át, a belső német-német, vagy valamelyik baráti szocialista ország határain keresztül Nyugatra. A disszidálások - szökések és áttelepülések - eltérő statisztikai rögzítése, illetve az adatok korabeli titkosítása miatt gyakorlatilag még bő két évtizeddel a rendszerváltás után is nehéz pontos, összehasonlítható, évenkénti bontásban közölt adatokat találni a témát feldolgozó szakirodalomban. Enélkül pedig nem lehetséges akár egy keletnémet-magyar, akár egy teljes körű kelet-európai összehasonlító adatsor készítése a korszak disszidenseiről. Ezen adatok esetében körülbelül 40 000 főre teszik azok számát, akik a belnémet határon jutottak át, a fennmaradó 180 000-195 000 fő pedig valamelyik szocialista országon keresztül disszidált. A teljes időszakra vonatkozó adatok mellett külön szerepel az 1989-es év, amikor 241 907 főnek sikerült illegálisan, azaz áttelepülési engedély nélkül elhagynia az NDK-t, vagyis többen szöktek meg sikeresen, mint ahányan az egész időszak alatt, 1961-1988 között.33 A legális áttelepülés kritériumait, illetve az elutasítás és engedélyezés indokait hivatalosan sosem hozták nyilvánosságra, teljes bizonytalanságban tartva ezzel a kérelmezőket. Ennek ellenére a kérvényt beadók száma a rendszerváltásig a több százezres nagyságrendet is elérte, a fal felépítésétől 1988-ig összesen 383 181 főnek sikerült kiutazási engedéllyel áttelepülnie az NSZK-ba, akiknek azonban jelentős része nyugdíjas volt.34

31 Schultke 1999. 237.

32 Wendt 1991. 386-395.

33 Wendt 1991. 390.

34 Schultke 1999. 236.; Wendt 1991. 391.

70