Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)
mek érkezett meg az NDK-ba. Figyelemre méltó a nők magas száma, ami azt is jelzi, hogy a malenkij robotra elhurcolt nők egy jelentős részét a Szovjetunió csak 1949 őszén engedte haza.35 Az 1950. április 8-i tárgyalásokon a német fél, ami a magyar tárgyalódelegációt meglepte, további két kérdést is felvetett. Bár a 84/1950. MT. számú rendelet megjelenése óta még csak rövid idő telt el, hatása már egyértelműen megmutatkozott, azaz a kitelepítettek nagy számban kérelmezték magyar állampolgárságukat, illetve hazatelepülésüket. A német fél a kérdést politikai szempontból rendkívül fontosnak nevezte. Nehezményezte, hogy a magyar kormány a rendelettel kapcsolatban a német sajtóban a német kormány előzetes tájékoztatása nélkül közleményeket jelentetett meg. Határozottan kérték, hogy a magyar kormány közölje a német féllel a Németországban tartózkodó és hazatérni szándékozó németekkel kapcsolatos álláspontját. A vitás kérdések rendezésére, illetve a követendő eljárási mód kidolgozására vegyes bizottság fölállítását szorgalmazták, de csak a magyar kormány álláspontjának megismerését követően. „Német részről közölték, hogy 1947-1948-ban összesen 49 298 azoknak a visszatelepített németeknek a száma, akik jelenleg a Demokratikus Német Köztársaság területén tartózkodnak. Elhangzott olyan vélemény is, hogy két- három százalékra tehető azoknak a száma, akik a kormányrendelet alapján visz- sza szándékoznak térni Magyarországra"36 - írta beszámolójában Benedek Jenő. A magyar tárgyalódelegáció fölhatalmazás híján csak a kérés továbbítására tehetett ígéretet. A másik fölvetés annak a mintegy 70 magyarországi német nemzetiségű személynek a helyzetére vonatkozott, akiket a Szovjetunió közvetlenül Németországba engedett el, de családtagjaik még Magyarországon éltek. A német fél kérte ezen családtagok kitelepülésének az engedélyezését, s megerősítette, hogy a maga részéről a beutazást támogatja. A magyar delegáció azt javasolta, hogy ezeknek a családoknak az ügyét ne csoportos, hanem egyéni kérelmezőkként bírálják majd el. Ezt a német fél elfogadta.37 A Berliner Zeitungban április 2-án a 84/1950. MT. számú rendelettel kapcsolatban megjelent közlemény hatására nagyszámú kérelmező fordult a berlini magyar misszióhoz is. Naponta „30-40 levél és majdnem annyi kitelepített jelenik 35 BA DO 115 802 Bericht über den Transport aus Ungarn am 6. Mai 1950. [ Jelentés a Magyarországról 1950. május 6-án érkezett transzportról]. 36 MNL OL XIX-J-l-j-NDK 16.d. tétel 00468/1950. Benedek Jenő feljegyzése a Berlinben tartott tárgyalásokról, 1950. április 9. 37 MNL OL XIX-J-l-j-NDK 16.d. tétel 00468/1950. Benedek Jenő feljegyzése a Berlinben tartott tárgyalásokról, 1950. április 9. 1950. április 14-én a Külügyminisztérium arról értesítette Hajdú Józsefet, a berlini misszió vezetőjét, hogy a magyar kormány hozzájárul annak a 70 személynek Magyarországra való beutazásához, akiket a hadifogságból Németországba engedtek el. A követet arra utasította, hogy az érintettek személyi adatait (név, szül. hely, kitelepítési idő, oka, lakcíme, hozzátartozói felsorolása, pontos lakcíme) a német Belügyminisztériumtól kérje ki. Ugyanakkor Hajdút feddésben részesítették, mert a berlini tárgyalásokon személyesen nem vett részt, és Benedek Jenőt sem látta el információkkal. - MNL OL XIX-J-l-j-NDK 30.d tétel 00526/1950. Levél Hajdú Józsefnek, 1950. április 14. 53
