Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)
Kormánybiztosság között is. Miliők Sándor7 kormánybiztos azt panaszolta, hogy „még egyetlen esetben sem kaptam ... választ azokra az átirataimra, amelyekkel egy vagy több személy adatait küldtem meg annak megállapítására, vajon az illetők kitelepítés alá esőknek tekinthetők-e."8 A kitelepítettek hazatérésükhöz a német hatóságok támogatását is igyekeztek megszerezni. A szász tartományi kormány és a Pirnában székelő áttelepítési hivatal azonban elzárkózott ez elől, a jelenséggel kapcsolatban mindenekelőtt a magyar kormány elvi álláspontját akarták tisztázni. Ezért 1948. június 22-én a szovjet katonai parancsnokságon keresztül a Magyar Vöröskereszt berlini missziójához fordultak. Jelezték, hogy a Magyarországról kitelepítettek között nagyobb számban vannak olyan személyek, akik a kitelepítést arra hivatkozva, hogy születésüktől fogva nemcsak magyar állampolgárok, de a magyar nemzethez tartozónak is érzik magukat, igazságtalannak tartják. Egyedül Colditz városából néhány nap alatt huszonkilenc kitelepített jelezte visszatérési szándékát. „Ezek a magyarok, akik nem németnek, hanem magyarnak érzik magukat, természetesen hazavágyakoznak, reménykednek abban, hogy hazájukba visszatérhetnek, mert nem tudnak itt megszokni. Ezért ezeknek a személyeknek a gazdasági életbe való integrálása nehézséget jelent."9 Miután a magyar kormánytól nem érkezett válasz, Max Seydewitz10 1949. január 17-én a szovjet katonai hatóság vezetőjének segítségét kérte. Levelében ismételten rámutatott, hogy amennyiben a magyar kormány kész a magyar nemzetiségüket bizonyítók számára a visszatérést lehetővé tenni, úgy a német hatóságok nem gördítenek akadályt ez elé. Sőt, ha a magyar kormány a visszatéréshez az elvi hozzájárulását megadja, a német hatóságok a kérelmek elbírálását elősegítendő az adott személyekről - név, foglalkozás, születési hely és idő, jelenlegi és Miután a hazatérők kérelmeit a külképviselet egyöntetűen továbbra sem utasította vissza, a belügyminiszter 1949. január 10-én a hozzá felterjesztett kérelmeket érdemi elbírálás nélkül küldte vissza a Külügyminisztériumba. - MNL OL XIX-J-34-b. 16/f tétel. 37/1949. 7 Budapest, 1887. január. 26. - Sopron, 1959. június. 18. Újságíró, szociáldemokrata politikus. A Déli Vasútnál volt munkás, majd tisztviselő, 1914-től a szociáldemokrata párt tagja. 1919-ben a vasutasok szakszervezetének egyik vezetője. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1924 végén jött haza. A Villamos című lap szerkesztője, majd 1941-től a Népszava felelős szerkesztője. 1944- ben a németek elfogták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945 májusában tért haza. Ezután miniszterelnökségi államtitkár, hazahozatali kormánybiztos, majd a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BESZKÁRT) elnöke lett. 1948-ban visszavonult a politikától. - In: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10582.htm. Letöltve: 2015. április 7. 8 MNL OL Belügyminisztérium Elnöki iratok 1945-1950 (a továbbiakban: XIX-B-l-r 1563/1947.) A Nyugaton hadifogságba esett német származásúakkal kapcsolatban is az az álláspont született, hogy „az országba való visszatérésük nem kívánatos", tekintet nélkül arra, hogy hozzátartozóikat már kitelepítették-e vagy sem. - MNL OL XIX-B-l-r 970/1947. 9 „Diese Ungarn, die sich nicht als Deutsche, sondern als Ungarn fühlen, haben natürlich den sehnlichsten Wunsch und die Hoffnung, in ihre Heimat zurückkehren zu dürfen und können sich hier nicht einleben. Ihre Einordnung in das Wirtschaftsleben bereitet daher Schwierigkeiten." - MNL OL XIX-J-34-a. 102/bizalmas/1949. (21.d.) 10 Forst (Lausitz) 1892. december 19., - 1987. február 8. Drezda. 1947-1952 között Szászország miniszterelnöke. Schmeitzner, Mike: „Seydewitz, Max" In: Neue Deutsche Biographie 24 (2010). 290-292. Online: http://www.deutsche-biographie.de/ppnll861360X.html 46
