Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)
legális útját-módját keresték. A németországi megszálló katonai hatóságok és a Hazahozatali Kormánybiztosság előtt is eltitkolva német származásukat jutottak fel a háború alatt elmenekült vagy fogságból elengedett magyarokat hazatelepítő vonatszerelvényekre. Visszatérésüket azzal legalizálták, hogy magyarnak vallották magukat. A különböző hatóságok nem számoltak a kitelepítettek ilyen módon való tömeges - csak 1946-ban több száz német nemzetiségű személy érkezett vissza Magyarországra - visszatérésével, ezért a hazatérők szigorú ellenőrzésére csak fáziskéséssel került sor.3 Mások a rájuk vonatkozó kitelepítési határozat visszavonása, azaz a mentesítésük kimondása révén, engedéllyel akartak visszatérni Magyarországra. Az érintettek a berlini magyar külképviselethez, valamint a Hazahozatali Kormánybiztosság kiküldöttjeihez benyújtott nagy számú egyéni kérvényükben mindenekelőtt kitelepítésük jogszerűtlen voltára, magyar nemzetiségükre, illetve magyar állampolgárságukra hivatkoztak, s hangsúlyozták a magyar állammal szemben tanúsított lojalitásukat is. Banner János 1949. január 3-án, a szászországi munkaügyi és szociális minisztérium javaslatára fordult a magyar kormányképviselethez: „1947. szeptember 1-jén vagoníroztak be Bikácson egy vasúti kocsiba, és tiltakozásom ellenére Németországba vittek. Szászországban a Drezda melletti Pirnában raktak ki minket. Szükséglakásban helyeztek el és ellátást is kaptunk. Miután én a családommal együtt magyar állampolgár vagyok, amit a csatolt dokumentumok is bizonyítanak, az állampolgárságtól való megfosztásomat nem tartom igazságosnak"4 - írta. A kérvényeket a Külügyminisztérium felterjesztése után a Belügyminisztérium bírálta el. Gyakorlatilag valamennyi esetben azonos érveléssel utasították el őket. Eszerint a kitelepítés jogszerű volt, sőt úgy fogalmaztak, hogy a kérelmezők „jogszerűen települtek át Németországba", a magyar állampolgárságukat elvesztették, „így visszatérésüknek engedélyezésére lehetőség nincs".5 Kádár János belügyminiszter 1948. szeptember 23-án Rajk László külügyminiszternek írt levelében azt kérte, hogy a berlini kormányképviselet „áttelepített sváboktól hasonló kérelmeket ne fogadjon el, mert az az osztályomnak csak felesleges munkát ad".6 Hasonló konfliktus alakult ki a Belügyminisztérium és a Hazahozatali 3 Erre vonatkozóan bővebben lásd Tóth, 2008. 32-33. 4 „Am 1. September wurde ich meiner Familie in Bikács in einen Eisenbahnzug verladen und trotz meiner Protestes nach Deutschland gebracht. Hier landeten wir in Pirna bei Dresden in Sachsen. Wir wurden in Notwohnungen untergebracht und auch verpflegt. Da ich mit meiner Familie ungarische Staatsangehörigkeit besitzen, wie die anliegenden Papiere beweisen, halte ich meine zwangsweise Ausbürgerung für nicht gerechtigkeit." - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Külügyminisztérium Berlini Nagykövetség. Adminisztratív iratok 1944- 1961. (a továbbiakban: XIX-J-34-b.) 16/f. tétel. 37/1949. Betűhív közlés. A kérelmező a kérvényben arra is kitért, hogy annak megírásához tolmács segítségét kellett igénybe vennie, mert nem beszéli a német nyelvet. 5 MNL OL Külügyminisztérium Berlini Nagykövetség TŰK iratok 1948-1960. (a továbbiakban: XIX- J-34-a.) 10/res/1948. 6 MNL OL Külügyminisztérium Berlini Nagykövetség TŰK iratok 1948-1960. (a továbbiakban: XIX- J-34-a.) 10/res/1948. 45
