Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
zését afféle büntetésként érték meg az elvesztett háború miatt. Ráadásul a menekültek egy idő után a munkaerőpiacon vetélytársakká is válhattak. Azt pedig sokan irigységgel nézték végig, hogy a menekültek különféle kedvezményeket is kaptak, amelyekhez a helybeliek nem jutottak hozzá, holott nehéz helyzetben voltak. A háború során ugyanis az őshonos német lakosság is károsodott vagyonában, amiért kezdetben semmiféle kárpótlást sem kapott. A bácskai (és általában a magyarországi) németeknek elhelyezésük során néhány további sajátos problémával is meg kellett küzdeniük. Agrárrégiókba történt letelepítésük például korántsem volt annyira előnyös, mint ahogy azt eredetileg gondolták, ugyanis az elűzött gazdák és őshonos német parasztok közös munkája több rejtett konfliktust is hordozott magában. A mezőgazdaságban ugyanis csak igen kevés pénzt lehetett keresni, így a menekült munkaerő pénzbeli fizetség helyett inkább ellátásért dolgozott. A német kisparaszti gazdaság (különösen Bajorországban) eléggé elmaradott volt, és a magyarországi gazdák ekkortájt valamivel modernebb módszereket alkalmaztak, mint német szállásadóik. Utóbbiak mégsem igazán fogadták el az elűzött gazdák tanácsait. Nyugat-Németországban ezentúl a paraszti birtokok rendszerint jóval kisebbek is voltak a Bácskában szokásosnál, de amikor az elűzöttek erről meséltek, a helybeli gazdák mindezt rendszerint csak hitetlenkedve fogadták. Az egykori magyarországi sváb nagygazdák nemigen voltak hajlandók a „cselédmunkára" mások birtokán. Már csak azért sem, mert gyakran meg voltak győződve arról, hogy jobban értenek a gazdálkodáshoz, mint német munkaadóik.50 A kényszerű együttélés nemcsak a helybeliek családi életét borította fel, hanem a menekültekét is. A szűk lakótér miatt a szülői háztól korábban már elköltözött gyerekeknek (ifjú házasoknak, rokonoknak) újra össze kellett költöznie szüleikkel, nagyszüleikkel, sőt olykor más közeli rokonaikkal is. A család összetartását másképp valószínűleg meg sem lehetett volna valósítani. Mindez a bajban jelentősen erősítette a családi közösség összetartó erejét akkor, amikor a családfő (hadifogság okán) még rendszerint nem is volt közöttük. A rokonságok így rendkívüli módon egymásra voltak utalva, ennek később előnyei is mutatkoztak, hiszen a kényszerű együttlakás megszüntetésében is kölcsönösen segíteni tudták egymást, amikor már új házak építésére lehetőségük nyílott. 3. Vonzások és taszítások menekültek és helybeliek között A menekültek a háborút követően Nyugat-Németország helyi társadalmában mindenképp rendszeridegen elemeknek számítottak. Mindaddig, amíg „másságuk" egyúttal szociális elkülönüléssel párosult, aligha lehetett komoly integrációról beszélni. Éppen ezért érdemes áttekinteni azokat az ismérveket, amelyek tekintetében a menekültek nem illeszkedtek a helyi közösségekbe. Ennek alapján közelebb kerülhetünk a társadalmi beilleszkedés kiindulópontjához. Marion Frantzioch egy tanulmányában szemléletesen elemzi a menekültek idegenségének néhány ismertetőjegyét, amelyek közül sok a bácskai németek esetében is helytálló.51 A zárt társadalmú falvak és kisvárosok közössége rendszerint még a szomszéd községekből érkezőket is nehezen fogadta be, nemhogy a „ki tudja, honnan jött" idegeneket Az idegenség a külső szemlélő számára is nyilvánvaló volt, ugyanis a negyvenes évek végén a bácskai németek (különösen a nők) még tradicionálisan öltözködtek. A bácskai népviselet - amelyben a régi német ruházat magyar és délszláv elemekkel is keveredett - első ráné50 BayHStA Mü Marb LaFlüVerw. 1822. 51 Frantzioch, Marion 1989: Die Vertrieben als Fremde. Eine soziologische Betrachtung der ersten Nachkriegsjahre. Jahrbuch für Ostdeutsche Volkskunde. Band 32. 1989. Hg. Tolksdorf, Ulrich. Marburg. 30
