Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban

zésre is teljesen eltért a Németországban elterjedt öltözékektől, a helyi lakosság számára pedig primitívnek és elmaradottnak tűnt.

Ugyancsak idegenül hangzott a bácskai svábok által beszélt nyelvjárás, amely jelentősen eltért mind a württembergi sváb nyelvjárástól, mind a bajor területeken beszélt nyelvváltozatoktól.52 A menekültek által beszélt nyelvjárást a helyiek „elrontott német beszédnek" tartották, amelyben a német szavak - a beszélő számára észrevétlenül - magyar és délszláv kifejezésekkel keveredtek.53 Az élő beszédben többféle nehézség is akadt, amely nem is a nyelvjárások különbözőségéből, hanem az eltérő nyelvi szokásokból is adódott. Például ha valaki a bevásárlás során tíz „dekát" kért valamiből, akkor a helybeli eladó furcsán nézett rá, hiszen ez a mértékegység Németországban nem ismeretes. Sokszor gondot okozott a személyek megszólítása, hiszen Magyarországon a bácsi (Onkel), néni (Tante) vagy a bátyám (Vetter) megszólítás természetes, a németeknél viszont bizalmaskodónak hat, így pl. az iskolai tanítót nem illett „tanító néninek" vagy éppen a keresztnevén szólítani.54

A szülőhaza és az új lakhely eltérő szokásrendszeréből és a mentalitáskülönbségből is adódtak konfliktusok. Magyarországon teljesen hétköznapi a kedélyes csevegés a szomszédokkal vagy azonos községben lakókkal, Németországban ezt az őshonos lakosság többnyire tolakodásnak tekintette. Nem vették jó néven a menekültek nyitottságát, érzelmeik a náluk szokásosnál jóval nyíltabb kimutatását sem, amit a helyi lakosság egyszerűen az önuralom hiányának tartott.55 Már-már undorítónak, de legalábbis szokatlannak tartották például, hogy a menekültek ismerőseiket, rokonaikat arcon csókolják. Az elűzöttek (a magyarországi svábok körében, valamint Bajorországban teljesen hétköznapi) udvarias „Grüß Gott!" köszönésére legfeljebb egy visszafogott „Guten Tag!" volt a felelet. A helyben szokásos udvariassági formulákat meg kellett tanulni, és illett is átvenni.

A főzési szokások is gyökeresen eltértek egymástól. A bácskai svábok konyhája lényegében magyaros jellegű volt, vagyis lényegesen fűszeresebb a Németországban szokásosnál, ahol ekkor a fokhagyma, a bab, a mák vagy a paprika felhasználása csaknem ismeretlen volt.06 Hasonlóképp idegennek tűntek az egyes ünnepekhez kapcsolódó, és egy ideig ápolt népszokások, amelyeket a helybeliek elutasítóan szemléltek, sőt arra is volt példa, hogy tiltották őket.57

További választóvonalat jelentett a felekezeti különbség, amelynek a jelentőségét a konzervatív vidéki társadalmakban egyáltalán nem szabad lebecsülni. Württembegben a katolikus menekültek letelepítésével a római katolikusok számaránya több mint duplájára

52 A menekültek nyelvi beilleszkedéséről részletesebben 1. Gehl, Hans 1997: Die sprachliche Eingliederung der vertriebenen Donauschwaben. Unser Hauskalender 51-54. illetve Mackensen, Lutz 1959: Die deutsche Sprache in und nach der Vertreibung. In: Lemberg, Eugen - Edding, Herbert (hg.) Die Vertriebenen in Westdeutschland. Band III. Kiel. 225-271.

53 Bonomi, Eugen 1955: Deutsche aus dem Ofner Bergland in neuer Heimat. Jahrbuch für Volkskunde der Deutschen Heimatvertriebenen. Band 1. Salzburg. 70.

54 Weidlein, Gerda: Ti kenet ja net a mal schwatzen. In: Unsere Post, 1996

55 Kurz, Karl 1950: Der Wandel des Dorfes Gersdorf. In: Lemberg, Eugen - Krecker, Lothat (Hg.): Die Entstehung eines neuen Volkes aus Binnendeutschen und Ostvertriebenen. Marburg. 41.

56 Frantzioch, Marion 1989: 173.

57 Karasek-Langer, Alfred 1953: Brauchtumswandel in Bayern durch den Zustrom an Vertriebenen. In: Bayerisches Jahrbuch für Volkskunde, Regensburg. 125.

31