Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
kikapcsolták az áramot, vagy éppen nem engedték meg a konyha vagy az általuk látogatott WC használatát.44 Miután azonban az ilyen viselkedésért tízezer márka pénz- büntetést vagy öt év börtönbüntetést is kiszabhattak, sikerült a főbérlőket jobb belátásra bírni. A tradicionális faluközösségekben még ennél is megdöbbentőbb dolgokkal lehetett találkozni. Egy bajor kisközségben pl. egy asszony 1946 szeptemberében feljelentést tett a menekültügyi felügyelőnél, ugyanis szerinte édesanyja elméje a náluk elhelyezett kelet-európai menekült asszony hatására háborodott meg. Mint az elvégzett vizsgálat kimutatta, a községben hisznek a boszorkányokban, amit ezúttal a menekültkérdéssel is összefüggésbe hoztak.45 Bár a menekültek szándékos provokálását a kilátásba helyezett büntetésekkel a hatóságok igyekeztek kordában tartani, mégis sok bántó megjegyzés hangzott el velük szemben. így például Obernburg körzetében - ahol nagyrészt éppen magyarországi bácskai menekülteket helyeztek el - egy helybeli lakos kijelentette, hogy „minden menekült cigány". (Ezért pénzbüntetésre kötelezték.46) De a bácskai svábokat az is bántotta, ha a helybeliek „magyaroknak" nevezték a Magyarországról származó svábokat. Ami persze érthető, ha meggondoljuk, hogy a szülőhazájukat jórészt éppen német nemzetiségük vállalása miatt kellett elhagyniuk.47 A helybeli lakosság hozzáállása nem mindenütt volt egyformán elutasító. Bár kilengések mindenhol előfordultak, bizonyos regionális különbségeket is észre lehetett venni a menekültekhez való viszony tekintetében. Egy, az amerikai katonai kormányzat által elvégeztetett reprezentatív vizsgálat azt mutatta, hogy Württemberg-Badenben és Hessenben a lakosság sokkal inkább kész volt menekültek befogadására, mint Bajorországban, ahol a kifejezetten ellenséges viselkedés sem volt ritka. (A jelentés tartalmát az illetékes bajor minisztérium vitatta.48) A magyarázat az lehet, hogy kezdetben e tartományba érkezett a legtöbb menekült, és ennek súlya a lakosságot alaposan megterhelte. Másrészt a bajor kistelepülések még ebben az időben is rendkívül belterjesek, elzárkózók voltak nemcsak a menekültekkel, hanem minden más „idegennel" szemben is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy kezdetben a szervezett transzportokkal érkező menekültek között a munkaképes férfiak aránya csekélyebb volt; sok volt viszont az idős, beteg ember, így a bajor gazdák eleinte még az újonnan érkező munkaerőből keveset tudtak hasznosítani. Az is élezte a viszonyt, hogy a menekültek elhelyezésére nemcsak lakásokat foglaltak le, hanem gyakran olyan helyiségeket is (táncterem, tekepálya, kocsma, stb.), amelyek a helyi közösségi élet központjainak számítottak, és ezáltal „a menekültek miatt" a helybeliek különféle hagyományos szórakozási lehetőségei is korlátozódtak. A fogadók, vendéglők lefoglalása ellen különösen nagy volt a tiltakozás, hiszen a tulajdonos a hívatlan vendégek elhelyezésén haszontól is elesett.49 Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy kizárólag az elutasítás jellemezte volna a befogadó társadalmat. Ha ez így lett volna, akkor ma aligha lehetne sikeres beilleszkedésről beszélni. Idővel oldódtak a menekültekkel kapcsolatos előítéletek, és ezt viszonylag hamar egymás kölcsönös tisztelete vagy elismerése váltotta fel. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a helyi lakosság maga is rendkívül nehéz helyzetben volt, és a menekültek érke44 StAWü LRA Miltenberg 5317. 45 Bay. HStA Mü StK 114 840. (A menekültügyi felügyelő iratai.) 46 StAWü LRA Obernburg 3022. 47 Interjú G. M-mel, Waiblingen, 1997. december. (Felvétel a szerző archívumában.) 48 BayHStAA München StK 114 847. (Jelentés a lakásviszonyokról.) 49 Betz, Hanna 1949: 41. 29
