Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
megvannak. Az eredetileg egy családi háztartásra tervezett házakban persze nem is lehetett elvárni, hogy még további hat-hét ember megfelelő elhelyezéséhez szükséges bútor álljon rendelkezésre.40 Az eddig rendkívül zárt közösségek rendszerint vonakodtak a menekültek felvételétől. Zárt helyi társadalmuk megóvása érdekében a polgármesterek néha szándékosan hamis adatokat adtak meg a rendelkezésre álló lakóterek nagyságáról, más esetekben például az evangélikus lelkész óvott a község felekezeti homogenitásának megbontásától. (A katolikus bácskai svábokat nagyrészt evangélikus vidékekre irányították.) A polgármesterek egyébként is nehéz helyzetben voltak, hiszen kettős nyomás nehezedett rájuk: a helyi lakosság további menekültek befogadásának azonnali leállítását követelte, míg a felettes szervek rendszerint újabbak elhelyezését várták el tőlük. A helyi lakosok reakciója nem volt mindig azonos. Annak természetesen senki sem örült, hogy akkor, amikor saját maguk ellátása sem volt egyszerű, még idegeneket is „telepítenek a nyakukra". Az amerikai zóna mindhárom tartományában előfordult, hogy csak hatósági erőszakkal lehetett a kijelölt helyiségeket szabaddá tenni. Mindaddig, ameddig a helybeli lakosság azt hitte, hogy a menekültek rövid ott-tartózkodás után visszatérnek majd hazájukba (az 1945 folyamán evakuáltak és önkéntes menekültek esetében még látszott erre esély), vendégként vagy kedves látogatóként fogadták őket.41 Nagyot változott a helyzet 1946 folyamán, amikor kiderült, hogy egyrészt a már Németországban tartózkodó menekültek sem térhetnek vissza a közeljövőben, másrészt még újabbak érkezésével is számolni kellett. Innen az addig szívélyes házigazda-vendég viszony „kényszerű társbérletté" változott át, amely mindkét fél számára egyre kellemetlenebbé vált.42 Újabb menekültek elhelyezése így a helybeli lakosság ellenkezése miatt mind nehezebb lett, szaporodtak a lakossági tiltakozások, és egyre gyakrabban fordult elő az, hogy az elűzötteket csak géppisztolyos amerikai katonák kíséretében lehetett a számukra kijelölt lakhelyekre bejuttatni. A lakástulajdonosokat olykor a törvény szigorával kellett megfenyegetni, így a beköltöztetés megakadályozásáért akár 3 hónap börtönt is járhatott, sőt egy vonakodó tulajdonost erőszakkal eltávolították a lakásából, és egy menekülttáborban helyezték el, „hogy jobban átérezze a menekültek életkörülményeit".43 A hasonlóan induló együttélésbe a későbbi konfliktusok előre be voltak programozva, és miután a helybeli és menekült családok szokásai is gyökeresen különböztek egymástól, hamarosan az ürügyeket is meg lehetett találni hozzájuk. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a lakástulajdonosok és a náluk elhelyezett menekült családok privát szféráját nem lehetett teljesen elválasztani egymástól. Bár a menekült családok külön, vagy legalábbis egymástól mesterségesen elválasztott helyiség(ek)ben laktak, mégis rákényszerültek arra, hogy bizonyos helyiségeket és eszközöket közösen használjanak, az intim szféra pedig egészen szűkösre redukálódott. A konyha, az illemhely, a mosdó stb. közös használata mindkét féltől türelmet és egymáshoz való igazodást igényelt volna. Különösen a konyha vált vitaforrássá, hiszen ezt mindkét családnak nagyjából egyidejűleg kellett használnia. Az elűzöttek vagy nevükben a menekültügyi bizalmik többször tiltakoztak amiatt, hogy a lakástulajdonosok szemérmetlenül magas bérleti díjat szedtek tőlük, a menekültek által lakott házrészben 40 Tomschik, Erich 1986: Die Einweisung. In: Die Eingliederung im Landkreis Ludwigsburg. Ein Rückblick auf die vier Zahrzehnte. Ludwigsburg. 71-90. 41 Pfeil, Elisabeth 1948: Der Flüchtling. Gestalt einer Zeitwende. Hamburg. 124. 42 Pfeil, Elisabeth 1948: 124 és Frantzioch, Marion 1987: 120-122. 43 Erker, Paul 1988: Vom Heimatvertrieben zum Neubürger. Sozialgeschichte der Flüchtlinge in einer agrarischen Region Mittelfrankens 1945-1955. Wiesbaden 24-25. 28
