Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Fenyvesi Ottó: Modern folklór: vers

hogy csak felnyúlunk a levegőbe, és hopp, ott repül egy kis boldogság, lekapjuk, és nézegetjük.

Mi nem emlékszünk ilyesmire.

Hosszú az idevezető út. Akácos.

Azt beszélik, valamikor nagyon régen a falu apraja-nagyja nekiindult az óceánnak. De aztán visszafordultak, nem jutottak el Brazíliába. Mi már nem emlékszünk semmire. Hagyjuk a régieket. Nyugodjanak békében! Úgyis utat talál magának az elkeseredés.

Tudja, nem lehet ezt csak úgy, mindentől függetlenül értelmezni. Olyan rég volt!

Talán a julis néni, a legidősebb asszony a faluban. O tud egy-két dolgot, amit még kell, de neki is véges az emlékezete.

O még látta a kakastollas csendőröket, ahogy elvonultak Bogaras felé.

Másnap megérkeztek az orosz csapatok.

Látja, így voltak valaha a dolgok.

Béke, háború. Béke, béke, aztán megint háború.

(Szamaras Julis)

Az ablakban muskátli.

Az eresz alatt rádió recseg. Szívküldi, errefelé Muzsikaszó, jókívánság.

Fügefa levele, gyógyíts meg!

Az asszony arca csupa ránc.

Raklapnyi magány. Kávét kortyol.

Erre fekete a nyomorúság.

Áfa lombját szellő rázza, messzi tengeren viharral küzd egy hajó. Levelet kapott. A gyerekek mind külföldön. Csúfneve: Szamaras julis.

Nyilván volt szamara.

Elvan a ház körül.

Kecske legel a hátsó udvarban.

Szelíden mosolyog. Nem akar elmenni.