Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Fenyvesi Ottó: Modern folklór: vers
Az ablakban muskátli. Dísztelen szoba. Egy szentkép, kalendárium. A Sarlós Boldogasszony ünnepe - aláhúzva. A falon régi fényképek. Mellettük falvédő: „Naptól virít, naptól hervad a rózsa, hogy szeretlek, nem tehetek róla." Egyik mellét a kórházban csonkolták, mint Andzselináét. Távoli és léha a világ! Erre még a műholdak se járnak. Itt felejtettek bennünket! Pedig volna mit mesélni. Régen a szikicsi határban dolgozott. Micsoda szénaillat volt arra! Bújna a boglyába, szinte boldogan. Búza, kender, kukorica. Délibáb. Elég egy kis napsütés, és máris megszólal az emberben a bizodalom. (Bagi Janika) Volt olyan, hogy egy lánc fold árát is elmulatta. Az sok pénz volt akkoriban. A kis Bagi. Nagy mulatós volt, meg bicskás. Szerette a menyecskéket, a töltött galambokat. Azt mondják, meggyógyította az asszonyi szíveket. Értette módját. Templomba nem járt, az volt a szava járása: majd meggyónják az asszonyok. Felakasztva találtak rá az akácosban. Napokig lógott az egyik fán. Szemét kivájták a varjak, szája tele volt léggyel. A heréit valaki levágta. Ott nyugszik a temetőben, a sírja nincs megjelölve. Valahol ott a sarokban.
