Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szécsi Gábor: Szóba zárt lélek: Gondolatok szó, kép, jelentés viszonyáról
126 mi fundamentumokat. A test-lélek fogalmi kettősség jegyében megfogalmazott filozófiai kérdéseket és válaszokat Descartes bölcselete új megvilágításba helyezte azzal, hogy a lelket a kiterjedt anyagi valóságtól lényegében eltérő gondolkodó valóságként határozta meg. Arra pedig, hogy ez a két valóság miként működik együtt a világ megismerésekor, a Descartes nyomdokain haladó gondolkodók kétféle magyarázattal szolgáltak: voltak, akik a két, egymástól csak megjelenési formájában különböző valóság azonosságát hangsúlyoz- ták, míg mások a két valóságot összekapcsoló isteni teremtő akaratra hivatkoztak. Abban viszont többnyire megegyeztek, hogy a lélek helye valahol az agyban keresendő, és a lelki jelenségek valódi forrását a tudat jelenti. A XVIII. századtól azonban egyre több gondolkodó érzi egyre nagyobb tehernek ezt a képzetet, amely felfogásukban erősen gátol bennünket abban, hogy meggyőző képet alkossunk a lelki és testi jelenségek kapcsolatáról, a mentális és anyagi jelenségek kap- csolatáról, és ezáltal a világ megismerésének alapjairól, lehetőségeiről és korlátairól. A monizmusnak nevezett és számos árnyalattal rendelkező gondolati irány ezért szám- űzi a klasszikus dualizmust, hogy helyette egy, a megismerés folyamatának megértését jobban segítő, egységes magyarázatot kínáljon a test és tudat, a test és lélek kapcsolatáról. Képviselői egyaránt osztják azt a feltevést, hogy lélek és test viszonyában nincs semmilyen lényegi megosztottság. Az oly sokat emlegetett kettősség csupán fogalmi szinten létezik, valójában egyetlen szubsztanciáról beszélhetünk. Ám hogy ez az alapvető szubsztancia valójában mi, a tekintetben már koránt sincs egyetértés a monista gondolkodók között. Akadtak olyanok – például a XVII–XVIII. századi angol filozófia nagy alakjai, Berkeley, Hume –, akik megittasulva a megismerő elme valóságteremtő erejétől úgy gondolták, hogy a szellemi, lelki jelenti minden általunk megismert létező szubsztanciáját. Mások, így a nagy holland gondolkodó, Spinoza is, a test-lélek egységét egy se nem lelki, se nem anyagi szubsztancia feltételezésével magyarázták. Úgy vélték, hogy léteznie kell egy olyan harmadik típusú létezőnek, amely egy bizonyos nézőpontból lelkinek, egy másikból pedig inkább anyaginak tűnik. És a XX. századtól egyre nő azok tábora is, akik a test-lélek egy- ségét az anyagra mint egyetlen alapvető szubsztanciára hivatkozva hirdetik. Egyik cso- portjuk abban látja Descartes legalapvetőbb tévedését, hogy a szellemit az anyagi szférától független, önálló szubsztanciaként fogta fel, holott valamennyi fogalmunk, képzetünk anyagi valónkat, testi létezésünket, a fizikai állapotunkban bekövetkező változásokat, cse- lekvéseinket megjelenítve születik meg. Egyszóval, a mentális világ még fogalmi szinten sem különíthető el az anyagitól. Másik csoportjuk – őket fizikalistáknak nevezzük – vala- melyest engedékenyebb: nem tagadják a szellemi, mentális jelenségek létezését, de hang- súlyozzák azok fizikai természetét, az anyagi szubsztanciához való kötődéseit. Akadnak közöttük olyanok, akik a mentális állapotok és az agy fizikai állapotai közötti azonosságra utalva jutnak erre a feltételezésre, míg mások a mentális állapotok, események lelki éle- tünkben betöltött szerepét tekintik fontos szempontnak. 4. A XX. század második felétől mind több gondolkodó számára válik nyilvánvalóvá, hogy a test-lélek egységét feltételező gondolkodásmód növekvő népszerűsége az új hagyományozási formák elmére és nyelvre gyakorolt hatásából eredeztethető. A televízió és a számítógép használata megváltoztatja tudatunk szerkezetét, fogalmi világunkat és nyelvi kultúránkat. A kép, a hallható és látható nyelv lassan állandóvá váló együttélése az írásbeliség korszakaiban elkülönített fogalmak határainak elmosódását, az írásbeliség előtti kultúrákra jellemző egységesítő, tömörítő gondolkodás térnyerését vonja maga után. A nyelv képiessé válik, aminek megvannak a maga jelentéstani és nyelvtani ismérvei. Jelentéstani szempontból ez az újonnan kifejlődő nyelv elsősorban attól válik képiessé,
