Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szécsi Gábor: Szóba zárt lélek: Gondolatok szó, kép, jelentés viszonyáról
125 don szállhat, mint a vágy. A „régi magyarok vezértörzsének életadó és halálba repülő madara” , totemállata, a turul is ilyen lélekmadár lehetett eredetileg. 7 A lélekmadár által megjelenített „szabad lélek” képzet a lélek szó újabb jelentésréte- gei felé vezet el bennünket. A testtől átmenetileg vagy végleg eltávolodó lélek képzete megannyi olyan kifejezés, szólás alapjává vált a magyar kultúra történetében, amely már magában hordozza a test és lélek kettősségének gondolkodásunkat máig meghatározó eszméjét („hálni jár belé a lélek”). Ám az írásbeliség előtti kultúrákban a test és lélek különneműségének sejtését nem alapozta meg olyan fogalmi világ, amelynek tükrében meghatározható lett volna a testtől különböző valóságként létező lélek mibenléte és helye. A korai kultúrák embere a különbözőség ismérveit csak hasonlatokkal képes érzékeltetni, például úgy, hogy a lelket a test olyan árnyékszerű képmásaként jeleníti meg, amely a test bizonyos részeiben „helyezkedik el”. A „lélek-lélegzet”, „halott lelke” és „szabad lélek” képzetek egymás mellett élve, egy- másra hatva formálták az ősi mítoszokat, és befolyásolták az írásbeliség előtti kultúrák emberének lélekfogalmát. Ugyanakkor ezek a képzetek máig táplálják a lélek szó jelen- tésrétegeit is. Bármennyire is a test-lélek kettősség eszméje formálja a későbbi ember- és világmagyarázatokat, ezek a képzetek ma is megtalálhatók a szó megélt jelentésének mélyrétegeiben. A test-lélek kettősségére épülő egyházi tanítások például máig elválaszt- hatatlanul kötődnek a „lélek-lélegzet” képzetéhez is, s teszik megélhetősége révén megra- gadhatóvá a lélek szó jelentését („Isten lelket lehelt az első ember testébe”). A korai kultúrák emberének gondolkodásában ezek a képzetek képies, metaforikus nyelvhasználat jegyében egymással összefonódva váltak ősi világképek alapjaivá. Csak az írás, különösképpen a nyomtatott írásbeliség forradalma tette az emberi elmét fogé- konnyá a testtől különböző valóságként felfogott lélek mibenlétének tisztázására, a lélek fogalmának meghatározására. A test-lélek kettősségének eszméje csak az írásbeliség különböző korszakaiban válhatott az emberről és a világról alkotott magyarázatok sark- kövévé. Vagyis ennek az eszmének filozófiai ember- és világmagyarázatok alapjává válása az európai gondolkodás történetében egy, az i. e. IV. századtól, a görög alfabetikus írás megjelenésének és elterjedésének idejétől megkezdődő folyamat gyümölcse. 3. A test-lélek probléma tehát vitathatatlanul az írásbeliség megjelenésével válik mindin- kább központi bölcseleti témává. Újabb és újabb kérdések fogalmazódnak a létezés e két alapvető formájának viszonyával, a lélek eredetével kapcsolatban. És az ezekre a kérdések- re adott válaszok újabb és újabb jelentésárnyalatokkal gazdagították és gazdagítják ma is a lélek szó amúgy is számos fogalmi kapcsolatot felölelő jelentéstartományát. A hülozoista világképek nyomán keletkezett „lélek-lélegzet”, „halott lelke”, „szabad lélek” jelentésré- tegek mellett mind erőteljesebben határozzák meg a szó jelentését a test-lélek kettősség elvéből táplálkozó „anyagi, szellemi létező”, „egyedi, lényegi létezés”, „gondolkodó valóság”, „tudati jelenségek foglalata” képzetek. A lélek szónak ez a máig ható jelentésbő- vülése annak az írásbeli kultúrákat – különösképpen a könyvnyomtatás korát – jellemző gondolkodásmódnak a gyümölcse, amely, miként Marshall McLuhan írja a „Gutenberg- galaxis”-ról írt könyvében, már feltételezi a kijelölt nézőpontot, illetve a gondolkodás tárgyának meghatározott szempontú személetét mint megismerési alapelveket 8 , és amely az európai kultúrában Descartes XVII. századi elmélkedései révén kap máig szilárd fogal- 7 Uo., 49–50.o. 8 Lásd M. McLuhan: The Gutenberg Galaxy . The Making of Typographic Man. University of Toronto Press, Toronto, 1964.
