Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - H. Szabó Sára: A Tanár Úr: Emlékezés Szekér Endrére, egykori magyarirodalom-tanárunkra
117 magyar irodalmat is ugyanilyen élménnyé tegye. Volt olyan műsorunk, amelyben Illyés Gyula nagy verseit mondtuk el, közöttük a hazáról szóló nagy versét, Mozart hallgatása közben, amelyet Csoóri Sándor is végighallgatott, mielőtt saját verseit olvasta fel nekünk. Fodor András, Mezei András, Nyerges András és Pilinszky János is olvastak körünkben verseikből. Azt hiszem, harmadikos gimnazista koromban játszhattam el Pilinszky János Rekviem című oratóriumából az öregasszony szerepét őszre hintőporozott hajjal, fekete kendőben. Az ősbemutatón a szerző is jelen volt, aki igen gálánsan az egész osztályt meg- hívta az Aranyhomok Szálloda presszójába, ahol dedikált példányokat kaptunk művei- ből. A nekem adott dedikációja így szólt: „A legfiatalabb öregasszonynak / Szeretettel”. Nagyon elégedett volt az ősbemutatóval, és nagy zavart okoztak dicsérő szavai. Sohasem hittem volna, hogy ilyen közvetlen és kedves lehet egy nagy költő, akiről akkor még nem sokat tudtunk, és nem is sejtettük, hogy milyen zseniális. Később tudtam meg, hogy soká- ig hallgatásra ítélték. Most már tudjuk, hogy milyen bátor volt Szekér tanár úr ennek az ősbemutatónak a megalkotásával, miközben ezzel a „huszárvágással” bevitt bennünket a magyar irodalomtörténetbe. Egy későbbi, a szerző halála után megjelent Pilinszky-életrajzban felismerhettem azt a fényképet, ahol a Katona József Gimnázium lépcsőjén a Rekviem szereplőit karolta át a szerző. Akkor még csak annak a találkozásnak az emlékét őriztem gimnazistaként, hogy Pilinszkyvel milyen jót beszélgettünk a lakóhelyéről, a VI. kerületi Izabella utcáról, amit én is jól ismertem, mert általános iskolásként ott jártam el a Szív utcai Iskolába. (Nagy zavaromban erről kezdtem el beszélni). Máig is csodálom, hogy Szekér tanár úr hogyan lehetett ilyen tájékozott az akkori, kortárs magyar irodalomban, amelynek ma már ismert és elismert szerzői azokban az években kiadók helyett az íróasztalfiókjuknak írtak. El ne felejtsem megemlíteni a hétvégi önképzőköröket, ahol a Németh László-i tanuló- kört idézve egymás szabadon választott témájú előadásaiból tanulhattunk. Tanár úr csak egyik tagja volt a körnek, és csak akkor segített, ha elakadt valaki vagy szakirodalmat ajánlott. Ott hallottunk Proustról, Thomas Mannról, Németh Lászlóról, Gauguinről egy- mástól. Tanár úr szívesen adott fényképet önképzőköri tablónkhoz is, hiszen itt barátként szinte magával egyenrangúként kezelt bennünket, akiket az érdeklődés és a kutatómunka kötött össze. De nemcsak az irodalom iránti érdeklődőket, hanem olyan alsóbb és felsőbb osztályosokat is maga köré tudott gyűjteni, akiket főleg nem az irodalom, hanem a fizika vagy matematika érdekelt. Ezért volt olyan érdekes és újszerű. Szabadon lehetett vitatkoz- ni is. Senkit sem ítélt el a véleményéért, inkább azért, ha nem volt gondolata. Valószínű, ő is élvezte ezeket a tanórán kívüli közös tanulásokat, és nem sajnálta ránk pazarolni a szabadidejét. Sajnos érettségi után elkerültem Kecskemétről, egyetemista lettem. Csak az ötévenkénti érettségi találkozókon láttam, és kíváncsian kerestem megjelent cikkeit, az általa szerkesz- tett folyóiratot. Ezután valójában már a történelem és a nyelvek foglalták el az irodalom helyét nálam tanulmányaimban. Így csak ötévente láttam örökké fiatal mosolyát, nevet- hettem anekdotáin, örülhettem kissé késői családalapításának és nagyszerű gyermekei felnevelésének. Örömmel szavaztam magam és családom nevében a megyei Prima díjáért. Később értesültem súlyos betegségéről, amelyből teljesen felépült, és a negyvenöt éves érettségi találkozónkon is jókat nevethettünk poénos történetein. Talán egy fél éve kaptam hírt temetéséről. Sajnos a következő ötvenéves érettségi találkozónkon csak az égi tanári felé küldhetjük szeretetünket, ahol Szemerey tanár úrnak, egykori matematika- tanárunknak és Szőts Rudolf orosznyelv-tanárunknak meséli anekdotáit. Lehet, hogy számtalan tanítványai közült néha emlegeti mennyei történeteiben az egykori D osztályt, osztályunkat is.
