Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - H. Szabó Sára: A Tanár Úr: Emlékezés Szekér Endrére, egykori magyarirodalom-tanárunkra
115 Nagy tudása ellenére szerény volt, mégis nagy hatást gyakorolt mindenkire humor- ral és iróniával ízesített magyarázata, amely mindig a konkrétan elolvasott, bemutatott művek részleteihez kapcsolódott. Akkor észre sem vettem, hogy a vele eltöltött irodalom- órák során miért olvastatott fel – gyakran velem – annyi verset, regény- vagy novellarész- letet. Csak most értettem meg, hogy a tanulói bemutatással is az volt a célja, hogy elfo- gadhatóbb, befogadhatóbb legyen a mű. Közelebb kerüljön hozzánk. Nem magát akarta előtérbe helyezni, hanem a művet szólaltatta meg egy fiatal kortárs olvasó – gyakran az én közreműködésemmel – a fiatal korosztályhoz közeli bemutatásban. Mindenképpen kedvet akart kicsiholni belőlünk a részletben bemutatott mű elolvasásához. Soha nem feltételezte, hogy talán otthon nem mindenki olvassa tovább pl. Puskin Anyeginjét vagy Csokonai „Tihanynak riadó leányát” vagy a Hetedik eclogát, miután felolvastam az osz- tálynak. Nagy örömöt jelentett ez nekem, hiszen nagyon sokat olvastam főleg az alföldi hosszú nyarak idején nagyszüleim „világvégi” falujában, ahol a könyvek jelentettek nekem mindent. Nem szerettem ott lenni, de minden nyarat ott kellett tölteni, messze a várostól. A kicsit kövérkés serdülőnek – aki voltam – a könyvek voltak a legjobb társaság. Ott egész napokat átolvashattam, mert nem szóltak rám. Már hetedikes koromtól kezd- ve szavalóversenyre nevezett be kedves magyartanárom, Muzslay tanárnő. Talán még a városi versenyt is megnyertem. Gimnáziumba kerülve Szekér tanár úr biztos ezért velem olvastatta fel a verseket és szemelvényeket, ami eleinte nagy izgalmat keltett bennem. Aztán megszoktam, és szinte már vártam, hogy felszólítson az olvasásra. Persze az előre és korábban megismert műveket ismerősként fogadtam az ő interpretálásában. Szinte már előre vártam minden óráját, vártam, hogy elkezdődjék az időutazás, hiszen minden óráján egy más univerzumba vezetett el bennünket. Emlékszem, hogy sok tanárunk egy szál naplóval a hóna alatt lépett be osztályunkba. Szekér tanár úr mindig könyveket cipelve érkezett, és sok festményt, képet/reprodukci- ót ismerhettünk meg. Úgy „magyarázta”, jobban mondva tárta elénk a szimbolizmust vagy a szürrealizmust, hogy minden behozott kép vagy szövegrészlet az óra végére a méltó helyére került. És észre sem vettük, hogy elrepült az idő. Nem is emlékszem arra, hogy teleírta volna a táblát vázlatokkal, mint azt sok más tanár tette. Mégis meg tudtuk valahogy jegyezni. Néha talán feleltetett is, de nem igazán sokszor, és nem is a szokásos, hagyományos módon. Volt olyan nyelvtanárunk, aki úgy feleltetett, hogy kihívta a táblához a kiszemelt „áldo- zatot” (ahol kinyílott a napló, vagy több kínos és hosszú percen át tartó, halálos félelmet keltő lapozgatás után kiáltotta harsányan a nevet). A „tetemre hívott” delikvensnek a tábla felé kellett fordulnia, hátat fordítva az osztálynak, a súgás teljes kizárásával kellett felelnie. (Ha még nem vesztette el minden bátorságát!) Szekér tanár úr ezzel szemben, ha feleltetett – nagy ritkán –, akkor maradhattunk a helyünkön. Órái sem a hagyományos módon folytak, nem házifeladat-ellenőrzéssel és feleltetéssel kezdődtek. Nem is tudom, hogy volt-e írásbeli házi feladat, és ha volt, ellenőrizte-e. Az ő órája mindig valami érde- kességgel indult, vagy egy gondolkodtató kérdéssel az egész osztályhoz, vagy egy meg- döbbentő és humoros megjegyzéssel a figyelmünk felcsigázására. Az erre kapott és adott válaszokból építette fel az új téma bemutatását sok képpel és szövegrészlettel színesítve. Ahogy emlékszem, azért volt érdekes, mert mindig a mű egy jellemző részlete közvetlen bemutatása volt az óra fókuszában, amely az ő háttérből jövő szókratészi (bábáskodó) kérdéseivel közös gondolkodásra késztetve, végül is közös elemzésre került. Nagyon jó kérdéseket tudott feltenni. Észre sem vettük, de kérdései összevetésre, különbségek feltá- rására késztettek bennünket, és észrevétlenül megtanultuk, hogyan kell verset elemezni. A megismert művek alapján, induktív módon fejtette fel velünk a háttérben kibontako- zó társadalmi viszonyok szövetét, és magunk is megtapasztalhattuk azoknak az alkotókra
