Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - H. Szabó Sára: A Tanár Úr: Emlékezés Szekér Endrére, egykori magyarirodalom-tanárunkra
114 H. Szabó Sára A Tanár Úr Emlékezés Szekér Endrére, egykori magyarirodalom-tanárunkra Sohasem gondoltam volna, hogy a történettudományok kandidátusaként nyugalma- zott főiskolai tanár és kétszeres nagymama koromban kedvenc történelemtanárom, dr. Iványosi-Szabó Tibor kandidátus javaslatára nekem jut az a megtisztelő felkérés, hogy megidézzem egykori kedves magyarirodalom-tanárunk feledhetetlen, örökké szellemes alakját. A feladat irtózatosan könnyű, egyrészt, mert bennem él az a sok gondolat, amit tőle kaptam útravalóul. Ugyanakkor nehéz is, mert nem biztos, hogy én lennék erre a feladat- ra a legmegfelelőbb egykori tanítvány. Hiszen osztályunkban mindenki rajongott Szekér Tanár Úrért, akit csak „Szekér Bandinak” emlegettünk mindannyian. De dr. Iványosi- Szabó Tibor tanár úr javaslatának sem tudok ellenállni. Így kísérletet teszek arra, hogy emlékeim mély kútjába leereszkedve előhívogassam egykori magyartanárom, önképző- köri és irodalmi színpadi vezetőm kedves és nagyszerű alakját. Drága Szekér Tanár Úr! Jó egészséget kívánnék most is, ahogyan köszöntöttem Önt 2010-ben a 45 éves érettségi találkozónk „terülj-terülj asztalánál”, ahol már mosolyogva mesélte, hogy milyen súlyos betegségből gyógyult fel. Boldogságtól kipirult arccal büsz- kélkedett az akkor Londonban élő fiával és kedves családjával. Elégedetten hallgattam családi boldogsága derűs mindennapjait. Bár kicsit csodálkoztam, mert el sem tudtam volna képzelni róla – úgy ötven évvel ezelőtt –, egy szabadon szárnyaló világpolgárként élő legényemberről, hogy ilyen boldog családapa és nagypapa lehet. Ötven évvel ezelőtt ismertem meg a kecskeméti Katona József Gimnázium I/D osztályá- ban, ahol talán ő volt a legfiatalabb tanárunk. Emlékszem, hogy kicsit gátlásos volt először, ahogy mi is. Az arca kipirult magyarázat közben, és előfordult, hogy olykor nehezen kezd- te el az első szót. Amit aztán később észre sem vettünk, mert a gondolataira figyeltünk, amelyek mindnyájunkat felemeltek az ő kifinomult univerzumába. Ennek ellenére nem volt nehéz követnünk őt, mert humorral vagy iróniával fűszerezte minden alkotói életút és mű bemutatását változatos, de pontos megfogalmazással. Minden új író, költő bemutatá- sát mindig sok kép, szövegrészlet megidézésével illusztrált. Számtalan történettel és anek- dotával kísért minden bemutatott életutat. Azon túl pedig rengeteg eredeti szöveg, illetve műrészlet felolvasása hozta közelebb hozzánk a számunkra ismeretlen és végtelenül megfoghatatlannak tűnő irodalmat, amelynek ő olyan kiváló ismerője és művelője volt. Az írás közlésével a 80 éve született Szekér Endrére, egykori kollégánkra emlékezünk. (A Szerk.)
