Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Aczél Géza: (szino)líra: versek
112 Aczél Géza (szino)líra torzószótár alapul ateista barátom a múlás vak kapujában inkvizítori eszközökkel meggyötörten hívővé lett azóta zavartan forgatnám naponta az isteni fénysugárba kapaszkodó levelet ha az a kor szellemében nem elektromosan érkezik de így is odakattintgatok néhány manipulált világi hír között hisz bennem már a bizonytalan kezdetek után régen elköltözött tudat alatti szférákba az áhítat mely kétségtelen vészhelyzetekben átitat néhány fojtogató pánikot valahogy verbálisan megjeleníti azt is ami nincsen ott vagy csak szent lidércként billeg homályosan a lét bizonytalan peremén képbe hozva mi a kultúrhistória több évezredes mezején álmodozásokba merevedett s egének hatalmas boltozata alatt zsigeri konoksággal vonultak át vérezve csúszkálva kiütött szemekkel milliárdos tömegekben az emberek félve mondom mivel az idő oszlopa agyonnyom mégsem hiszek benne pedig szenvedést lebegtető hatalma alapul véve végtelen s bajainkban is anyuka tízesével van az élmény bekeretezve melyet a református szolga alázattal és motyogva tett el adományai mellé de mi lesz a siralomvölggyel melyet pártos alapokon egykor is elfuseráltak alapvető bámulom ezt a sötétzöld fényében méltóságteljesen ágaskodó csípős paprikát szép mint nyár elején egy hibátlan püspöklila kardvirág már látványa is férfiasan ropogó mely mögé éhesen asszociálni volna jó egy rotyogó kondért benne a nehéz színek kavalkádja minek felcsapódó illatából telítődik a kertek magánya és látványához óvatosan közelebb húzódnak a rezignáltan megválogatott barátok ráadásul a béldaganatokra ahogy egy tudományos fórumon szorongva lestem ez az elemi csípősség nem átok miként a fényűző pirosával telt paradicsom is jó jelűen csapja orrodba belső lényéből szétáradva magát benne vasat szagolsz holott a kellem lengi át falatjait s bár társasághoz büdösnek mondják egyszerű kacsazsíros kenyeremhez megnyújtott karcsú testével egy kívánatos primőr hagyma int miként az ipari züllésben lassan kipusztított meleg vajas kenyérhez alapvető reflexként gurul oda a májusi piros retek a túlmanipulált tejek előtti gyerekkorról már ne is beszéljünk ott a kávé tetején a bőség vastag pilléje billegett amíg anyuka a sarokban kéjjel kanalazta kékes aludttejét nem is sejtve étkek romlása jövel legelébb
