Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Aczél Géza: (szino)líra: versek
113 alapzat barátaim sorra elhagytak ahogy észrevették már nem bízom a történelmi parasztságban ekkor még mérsékelten becsületes irodalmunk sok hőse első tanultként faluról jött és mind azt hitték bizonyára a népi bal alapzat termi újra a morálisnak felstilizált ezer évet ám mire az ember fia szertenézett a paraszti idolnak csak folklórban volt nyoma elsárgult fotókon vágták a kalászos rendet szomorú szemekkel s döcögő gramofonokról búcsúba hívott a harsona majd az öblösen konduló harangra mintha régi pálinkás köröket kikérve a legrátartibbak is be-betértek egy kis szíverősítő feketére hazafelé menet a presszó-imitációkba tévedés ne essék szívfacsaró volt ez a móka ám a fiatalját ekkor már fekete vonatok balkáni leleménye vonta ipari rabmunka sorba a városokban pedig csinovnyikok árja gondoljunk most a jóságos apára nyögött a hatalomnak vas kényszere alatt és a gyanútlan várta mikor jön el a pillanat mikor a nagypolgár fölényének is visszaszólhat hozzájuk sodródva nem tudhatod mit hoz a holnap ha gőgjükre visszakérdezel csak azt érzed egy tragikusan szétszakadt világban létezel melyre soha nem készített fel senki
