Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Füzi László: Elakadások: 4. rész
111 szerítő kényszerét azonban soha nem élték át, ezt még magával kapcsolatban is mondja, hogy a társadalommal kapcsolatos elképzeléseiket a közéletben képviseljék. Igaz, írók, irodalmárok között élt, de bármennyire is politizáló közeg volt ez, s bármennyire is politikusok lettek akár egykori barátai is, a legmélyebb hatást, már a kezdetektől, azok gyakorolták rá, akik a politikán innen marad- tak, az irodalomban. Most ismét Ilia Mihály nevét és alakját idézi fel. Az, ami a nevéhez kapcsolódik, hordozott politikai tartalmakat, s köztudott az is, hogy a Tiszatájtól politikai okok miatt kellett távoznia, ahogy az is ismert, hogy a Kádár-korszak titkosrendőrsége hosszú évtizedeken keresztül figyelte, egyike volt a leginkább megfigyelteknek, a róla összegyűjtött ezer oldalak tanúskod- nak erről. Mindezzel együtt a Kádár-korszakban nem azért figyelték és ellenőrizték szin- te minden szavát, mert azok politikai tartalmakat hordoztak, hanem azért, mert – Németh László kifejezését használja itt – azok nem a korban uralkodó, hanem attól különböző, afölött álló emberségről tanúskodtak. Építkezett, tanítványai voltak, diákokat nevelt, közösségeket épített. Építkezett, mondom ismét, de nem Móricz jelmondatát követve, a politikával eredendően szemben állva, hanem az alkatából, hajlamaiból következően. Ha valami, akkor ez bántotta a hatalmat, ezt nem bírta az akkori hatalom elviselni. A politikát, a politikában való gondolkodást a helyzet állította kiemelt helyre, a régi világ összeomlása s az új világ lassú, nagyon lassú formálódása.
