Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Tolnai Ottó: 5 alkalmi kisesszé
38 A pákászt én a mi zen buddhista szerzetesünknek tudom, mindig óvom bará- taimat a keleti tanok majmolásától, még akkor is, ha az látszólag Hamvashoz kötődik, valójában őmiattuk találtam ki, mutattam fel a pákász példáját. Iliát tehát pákásznak tudom, a magyar irodalom pákászának, és a szögedi szent emberek sorában látom, ott közel Bálint Sándorhoz. A gyékény, a gyékénymunka, szeretem, hogy így mondják, én is szöveg- munkáról beszélek immár, a gyékény hangjáról van szó, a gyékényszár finom szalagjai, a selyem és a meghasított bélgyékény előkészítéséről, a gyékényszö- vésről. (Amit Weöres hallott meg elsőként, jóllehet ő sásnak, sásszövésnek neve- zi Miskának írt szép versében.) Igen, ez a gyékényszövés egyedülálló hangja. A gyékényszövés, a gyékényipar, minek Ilia tudós ismerője, ami számomra többszörösen is fontos, hiszen még a só- és dohánycsempészéshez is kötődik: „A sószállítás, majd a szegedi dohánykereskedelem XVIII. század végi konjunk túrája jelentős szükségletet támasztott az olcsón beszerezhető pakolóedények iránt. A tápaiak szövött gyékényt szállítottak szerbeknek a Bácskába, ezek a szerbek zöldségtermelők voltak, és a fagy ellen gyékénnyel védték a zöldséget.” Lám, miféle szövetségek voltak és lennének lehetségesek: a zöld közös védelmében! És így érkezünk ismét az én kisvilágomba, birodalmamba: „A tápaiak, mondja, Palics környékére is elutaztak. ” Sosem felejtem el azt az izgalmat, örömöt, ami akkor uralkodott el Mihályon, amikor Boško Krstić íróbarátomat bemutattam neki. Ez a másság idézte izgalom, öröm valamiféleképpen máshová kötődött, mint a divatos, leginkább papírízű másság. A gyékényben fonódott. És befejezésül. A hatvanas évek legelején, barátságunk első nyarán, Domonkos Istvánnal elhatároztuk, körbejárjuk a szerb és macedón kolostorokat (amelyeket Bizánc című esszéjében Bonnefoy 6 olyan nagyra értékel, nem véletlen idéztem tehát fenn kissé hosszabban Kristeva szavait), mire a piacon két nagy gyékény- szatyrot – afféle hentesszatyrot vásároltunk 7 , azzal vágtunk az útnak... Emelem itt, most én is, mint Weöres az Iliától kapott szatyrot, emelem gyé- kény hentesszatyromat Ilia Mihály 80. születésnapján. Hiszen csak most találta- tott meg az új szavak mellé a Nietzsche által követelt új fül is, amelyről Bartók 6 Bonnenfoy Bizánc 7 Szajbély Mihály emilje: Kedves Ottó, nagyon szép volt, amit felolvastál Ilia születésnapján – és még az jutott eszembe. hogy Flammarion csillagászattanának nálad lévő kiadása talán ugyanaz lehet, amit Csáth is olvasott: „1902. július 31. CSÜTÖRTÖK. Olvasom Flammarion Népszerű csillagászattanát. De szép tudomány ez a csillagászat, az embert boldoggá teszi. Ennek a műnek olvasása közben láttam, milyen semmiség a Föld, az emberiség, az ezer és ezer évek, milyen hitvány, nevetséges dolog a történelem, az emberek küzdelme, a buta harcok, a vallás és maga az ember a saját kicsinyes belvilágával. Az Erő az úr, az Isten, amely kezdettől fogva van. Ez a hitvallás boldoggá teszi azt az embert, ki nem becsüli saját létét, ki tudja fölfogni a világegyetem óriási véghetetlenségét, és aki ezt megérti, fölfogja, azt nem bénítja sem a halál gondolata, sem a pokol, sem a mennyország, az teljes megnyugvást talál az életben, mert saját létét megfejti. Mi vagyok? Kérdi a filozófus. Semmi és senki! Élj és légy boldog a tudománnyal, ha tudsz – mert ez boldogít.” Remélem, rendben hazaértetek és a szabadkai est is jól sikerült. Ölel, m.
