Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Tolnai Ottó: 5 alkalmi kisesszé
36 kötődött. Villájának, amit Palicsfürdő utcaseprőjétől vásárolt meg, gyönyörű teraszán barátnőivel rendszeresen teázik, csak filmeken, Resnais filmjében, pél- dának okáért, látni ilyen szertartásos teázást: saját vizeletüket isszák. Azóta, ezt csak most vettem észre, ahogy Iliáról kezdtem írni, ismét fel-feltűnik asztalomon, Flamarion, Vass József Minta-Antikváriuma és Könyvkereskedése által, 1898-ban kiadott, Népszerű csillagászat a, amely kiscserkész korom után, már gimnazistaként kerülhetett a tulajdonomba. Ám a dolog, esetünkben a húgyba nézés, számomra továbbra is sokkal össze- tettebb, ugyanis egy napon Cziprián Falconetti barátom (nagyapja olasz, nagy- anyja lengyel volt, nagyapja vasutat építeni jött Palicsra, nagyanyja fürdővendég- ként) azt kérdezte tőlem, tudom-e én, hogy létezik egy Horgos nevű kisbolygó? Nem, mondtam. Akkor Cziprián azt mondta, ő együtt dolgozott a kisbolygó felfedezőjének édesanyjával a horgosi paprikafinomítóban… Persze nemcsak regényhőseim nevét illetően segített, irányított el, világosított fel Mihály, hanem saját nevemet illetően is. Mert lám, nem csak a regényhősök, a regényíró neve is hasonló módon változik át, no de erről már beszéltem máshol, nevezetesen a Disznózsír ban. Most csak azért utalok rá, mert az a nevemet illető levél is szakasztott ilyen volt, mint ez, a húgyba néző. Ilyen csodálatos kis filo- lógusi esszé. Ez a műfaja tulajdonképpen Ilia Mihálynak. Ez a pazar miniesszé, ami például Hubay kisműfajával, amiért Sava Babić is annyira lelkesedett, tart némi rokonságot, és hol leveleiben formálódnak, hol a Bárká ban, hol a Forrás ban jelennek meg. Most, amikor Ilia visszahúzódó, szerény, halk természetéről, Bálint Sándor sza- vával, tartózkodó méltóságáról szóltunk, éppen most kell megemlíteni az ő hihetet- lenül határozott előrelépéseit, állásfoglalásait is. Azt, hogyan tűnik át kis esszéiben visszahúzódó szerénysége nagy előrelépő-előremutató, párját ritkító magatartássá. Most már tényleg csak még egyetlen példát említenék. Ami szeretett szülőhe- lyét, Tápét illeti. De ami Ilia egész tápai-turk magatartását, a politikához, mint ő mondja, az emberiség génhibájához való viszonyulását mutatja fel csodálatos módon. Igen, ez a visszahúzódó, szerény ember a legmerészebb is ugyanakkor. Tápéról írt kisesszéje Adyn keresztül vág kruciális kérdésünk szívébe. Ady ugyanis Pusztaszer kapcsán a tápaiak mellé állt. És ezt Mihály kellő pil- lanatban felmutatta nekünk. Ady a vidéki kisvárosokat figyelő különös adottsá- gáról Tornyaival foglalkozva figyeltem fel először, amikor is Párizsból írást küld hódmezővásárhelyi újságuk részére. A különös az, hogy én már Mihálynak a Tápé a világ közepe című kisesszéje elolvasása előtt, Kosztolányi tárcájának köszönve, meggyőződtem arról, hogy valóban a közepe. Kosztolányi ugyanis kiszállt a helyszínre. És egy kis tárcari- portban leellenőrizte a dolgot. És úgy találta: valóban a világ közepéről van szó. És én ezt minden további nélkül elhittem neki. És aztán annál nagyobb volt Ady cikkének hatása. Áttekintve Tápé irodalmi visszhangját, Ilia így folytatja: „Számomra a magyar irodalom tápai visszhangjából a legkedvesebb Ady Endréé volt, aki 1907. szept. 17-én a Budapesti Naplóban országos hírt adott Tápénak abból az alkalomból, hogy a falu nem küldött delegációt Pusztaszerre Árpád halálának ezredik évfordulójára. Adytól idézem:
