Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Tolnai Ottó: 5 alkalmi kisesszé
35 francia férfiak keze, azóta mi, palicsi férfiak, öregurak, jobban ügyelünk kézmo- sáskor, akárha orvosok, úgy mosakszunk be… Kár, hasít belém a gondolat, hogy szegény nem élte meg a Kalapdoboz megjelenését, mondhattam volna, Neki írtam, a párizsi masamódnak, akinek, mint mondtam, a montenegrói tengerparton is volt kalapszalonja... A másik öreghölgy pedig festő, majd antikvárius a Louvre oldalában. A festősködés és az antikvároskodás után a másik öreghölgy aztán képkereskedés- sel kezdett foglalkozni, azzal foglalkozik ma is. Árult többek között Szenes Árpád- képeket is; nagy szó, hogy Palicsfürdőn van valaki, akivel a delta mint olyan nagy festőjéről tudok értekezni. Na már most, ezt a hölgyet Hugyinak hívják. Magyarnak tudja magát, apja temerini származású dohánykereskedő, dohány- csempész volt, édesanyja pedig macedón, illetve macedóniai görög, hölgyünk ott is született a macedón–görög határon, a vonatban… Apja Dél-Amerikában fejlesztette tovább a dohány szép nagy tudományát illető ismereteit, ő hívta fel figyelmemet Ernst Jünger könyvére, a legszebb dohányos könyvre is például. Mivel nem tud magyarul, nevét a maga módján értelmezi, a Hunyadiakhoz kötve azt. Ebből kifolyólag magát nemesi származásúnak, arisztokratának tudva. Hiába próbálta Bánszky Mária-Róza barátnőm állandóan figyelmeztetni neve kétértelmű voltára. Húgyocskának, szerbül Pišačkának fordítva azt. Én persze csak figyeltem tornájukat. Lévén mindkettőjük regényhősöm, abból az ún. való- ságos, egy az egyben hősök közül. A regényhősök neve pedig, legyenek valósak, avagy kitaláltak, különösen Kosztolányi felségterületén, igen lényegesek. És akkor ott a folyosón, megszólalt Mihály, a maga módján, halkan, szinte észrevétlenül kezdve a Hugyi név, a húgy jelentését elaborálni. Relatíve pontosan tudom idézni, mert aztán levélben is rákérdeztem. A húgy: finnugor eredetű szó, kezdte, a vogul, a zürjén, a szamojéd-szelkup stb. csillag értelemben használja. A magyar is! Főleg az Árpád-korban lánynév volt, az első adat rá ez: „et aliam puellam concessi Cepa, Mahal, Hugdi, Aiandue” . Ez négy leánynév 1141-ből, ahol a Hugdi Hugyi változatban ejtendő. És mindenütt csillag értelmében használatos. A 16. századtól kezdve kikopik a közhasználatból ebben az értelemben, de nyelvjárásokban ma is megtalálható: Kaszahúgy = Kaszáscsillag, az Orion csillagképe, Kaptárhúgya = Fiastyúk csillag. Az Új Magyar Tájszótár népnyelvi adatot tart számon: húgyozik a szeme = hami- san ragyog a szeme. Tehát semmiképpen nem azonos a vizelet szóval, hanem a régi magyarban a csillag neve volt ez. Megjegyzendő, hogy egészen sokáig a népnyelv megőrizte a csillagvizsgáló szót húgybanéző változatban … Ez volt tehát az a pillanat, ezek azok a szavak, amelyek által elemeltettem, kiemeltettem a halál holdudvarából. Majd csak jóval később, először pillantva fel éjnek idején az égboltra, döbbentem rá, ott akkor, a klinika folyosóján Mihály nekem a költészetből is leckét adott. Alig vártam az alkalmat, hogy ismerősünknek, hősnőmnek elmagyarázzam neve tudós barátom által való értelmezését. Azt hittem, ujjongani fog. De nem. Nem, mert eddig számomra még értelmezhetetlen módon, ehhez még egy tudós barát szükségeltetne, illetve újra meg kellene tárgyalnom a dolgot Iliával, noha fogalma sem volt nevének jelentéséről, magához a húgyhoz misztikus mód mégis
