Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Szarvas Melinda: „"n nem látni sehol határ / én látni új látóhatár": Domonkos István: Kormányeltörésben
17 a sorokra. […] Legjelentéktelenebb sorai is másként hangzanak ma, más az akusztikájuk, mint amikor először olvastam őket: »nem merni lehunyni szem / hallani egér kapar«.” 9 A magyarországi és a vajdasági irodalmi közegben is ismert és meghatározó költemény eme aktualitása elsősorban a vajdasági olvasók számára volt átélhe- tőbb. Ez a fajta olvasat tehát bizonyos mértékben kirekesztette a magyarországi befogadókat. Toldi tanulmányának hangvétele, a korábbi idézetben is olvasható többes szám első személyű megfogalmazás ezt a közösségi értelmezést erősíti: „Az itthoni otthontalanságélmény verse lett a Kormányeltörésben , a hazájukban hazátlanok közérzete, a sehol otthon nem levés dokumentuma. […] Kisebbségi léthelyzetünk verse a Kormányeltörésben .” 10 A kilencvenes évek háborúi által felerősített jelen- tések értelemszerűen a megírás idején is jellemezték Domonkos István művét. A vajdasági és a magyarországi értelmezések közti különbséget kezdettől fogva az érintettség megléte, valamint a másik oldalról való hiánya alakította ki. A vers Toldi által említett reprezentatív jellege vitathatatlan, amennyiben egy ilyen köl- temény értelmezését arra a kérdésre szűkítjük: milyen volt vajdasági magyarnak lenni a hetvenes, majd pedig a kilencvenes években. Az ilyenfajta megközelítés- ből következik, hogy „a reprezentációnak nemcsak tárgya van, hanem címzettje is, az, akinek a számára reprezentál valamit.” 11 Ugyanakkor a Kormányeltörésben – tudható – nem záródott be a vajdasági irodalom keretei közé. A vers értelmezhetőségét és az eddig is emlegetett reprezentációs jellegét Balassa Péter jócskán kitágította az Ex Symposion Domonkos tiszteletére összeállított számában megjelent esszéjé- ben. „Talán nem kell túlzottan lefordítani, agyoninterpretálni a Kormányeltörtésben t ahhoz, hogy újra kimondjuk a köztudomásút, a triviálisat – ebben a költeményben az egész magyar és közép- és dél-európai világlírája-életvilága benne van, függetlenül attól, hogy milyennek s mekkorának tartjuk. »Az én versem«, ennyi.” 12 Balassa személyes vallo- másnak tűnő megállapítása általános érvényt takar. A Kormányeltörésben recepciója eltérő szempontok mentén épült föl a vajdasági és a magyarországi irodalmi közegben, az azonban kétségtelen, hogy mindkét kánonban meghatározó helyet kapott. Vagyis Domonkos István művéről „túlzás nélkül állíthatom: a vajdasági magyar irodalom legnagyobb verse” 13 , ugyanakkor a magyarországi irodalomtörténetben is a jelentős művek közé tartozik. Az illeté- kesség szempontja felől vizsgálva a költeményt, úgy tűnhet, a Kormányeltörésben nem tűri a kategorizálást: szélesebb körű hatással bír annál. Nemcsak a költe- mény mint alkotás viselkedik ekként, de a benne megfogalmazott léthelyzetből beszélő én is hasonlóképpen viszonyul a társadalom és a kultúra ilyen kereteihez. 9 Uo., 7. 10 Uo., 8. 11 Kappanyos András: „A taxisofőr vakációja, or what you will” , in: Thomka (szerk.): Domonkossymposion , Kijárat Kiadó, Budapest, 2006, 38–39. 12 Balassa Péter, A menekült király , Ex Symposion, 1994/10–12., 3. 13 Toldi Éva, i. m., 6.
