Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Kényszerleszállás?: Láng Gusztáv irodalomtörténésszel Szilágyi Domokosról – Fűzfa Balázs levélinterjúja
Domokos költeménye hosszabb, mint bármelyik Radnóti-ecloga de (talán) a műfaj s az általa képviselt szereptudat devalválódására, „eltörpülésére" történt utalásnak is. Intertextusnak tekinthető a versforma is, hiszen a hexameter szoros műfaji kapcsolódása a XX. században is megmaradt, s lírai versmértékként jobbára csak Radnóti eclogáiban jelenik meg. Szilágyi Domokos azonban eltér a Radnóti-hexameterek klasszikus fegyelmétől és szabályosságától. Eles áthajlások állítják disszonáns módon szembe a sort és a mondatot, a szót kettévágó áthajlás pedig („messze kiáltja a kort, miben élt, s amiben hamarost meg- / hal -") már-már parodisztikus hatású. Jelzése ez annak, hogy a szövegidézéssel történő emlékidézés hagyományokhoz híven emelkedett hangnemétől a destrukció sem idegen. A költemény a Hetedik és az Ötödik eclogából tartalmaz idézeteket. Azért ebben a sorrendben, mert az Ötödikből mindössze a zárómondatot veszi át („Mégsem tudok írni ma rólad!")- Amely a maga rendjén Arany-parafrázis a Radnóti-eclogában, a Juliska emlékezete gyakran idézett zárlatát („Nagyon fáj! nem megy!"), illetve a benne megfogalmazódó gesztust (a költő elnémul, mert fájdalma szavakkal kifejezhetetlen) idézi-imitálja. S az Ötödik ecloga szolgáltat példát a hexameterek különc tördelésére is; egyes sorok lépcsőzetesen, két-, sőt háromfelé szakadnak, fájdalom és fegyelem, siratás és forma feszültségét támasztva. Az Ötödik ecloga szintén halottsirató, a keleti fronton eltűnt barát, Bálint György emlékét idézi. De e műfajba sorolható a Babitsot gyászoló Csak csont és bőr és fájdalom is, melyből szintén idéz a Törpe ecloga. Szilágyi Domokos tehát siratja a másokat sirató Radnóti Miklóst, illetve Radnóti másokat sirató szavaival siratja Radnótit - ezt a játékot majd a Vörösmarty-apokrif is megismétli, más intertextusokkal. A vershelyzet (az elődöt, barátot gyászoló költő helyzete) ilyenformán azonos a megidézett Radnóti-versekben és Szilágyi Domokos eclogájában. Amiből következik (következhet), hogy a gyászolóból bármikor lehet „gyászolt"; a két szerep bármikor cserélődhet. A költemény azonban elsősorban a Hetedik eclogára épül, annak is a virrasztás-motívumára. A Radnóti-versben a költő egyedül virraszt az alvó táborban, s verset ír feleségéhez, álom és virrasztás között azonban nem feszül ellentét, hiszen az alvók álmukban hazatérnek, ahogy az otthon emlékeihez tér meg a költő verse is; elmondhatjuk, hogy a vers a közös álom, „a szép szabadító" szavakba foglalása. A költő mintegy az álmodó közösség helyett virraszt, formát adva a közös vágyaknak. (A „halálos" nappalért vigaszt nyújtó álom egyébként Fazekas Mihály Egy véres ütközet estvéjén serkent gondolatok című, a maga korában megrendítően modern verséből lehetett ismerős Radnótinak, de mindkettő - a Fazekas-vers és a Hetedik ecloga - őseként tisztelheti Vergilius Aeneisének egyik részletét: „S éjszaka lett, szelíd álom omolt a világon az élők / Fáradt teste fölé...".) Szilágyi Domokos ebből a költőszerepből egyedül az írást emeli ki mint a túlélés, valamint a szabadság zálogát. Ez egyúttal Radnóti sztoikus halál- és szabadságfogalmának értelmezése is, végig az eclogákon. „...nincsen nyugovás - / még hány nap az élet? / öt-négy-három -la visz- szaszámlálás valahol már / elkezdődött -/[...] míg az az ólom a tárban vár még, addig, utolsó / megfeszítéssel, akárhogyan is, de a szó, a betű, a / vers születik - ..." Ez az idézet értelmező szinonimája az első ecloga közismert-közértett tölgypéldázatának, hiszen az is a biztos halál tudatában teljesített kötelesség erkölcsi parancsát tartalmazza. E parancs teljesítése teszi a költőt először szabaddá („a test, az rab csak, a költő / itt és mindenhol szabad, ő az erő, a szilárd... [...] csak makacsúl araszolgat az éjben a drága papíron..."), aztán halhatatlanná a Műben („...de a múlás / meg se legyintheti, föld nem rengeti meg, s a tömegsír / el nem enyészti... [...] ...a föld kegyesebb, mint / őreid,: ő majd visszaad írást, szépszavu versed / napra kerül..."). A költeményben azonban szabadság 71
